Dönci

Mire a System of a Down harmadik lemeze megjelent, addigra bőven világsztárok voltak. A nu-metal hulláma már ahhoz is eljutott eddigre, akik ódzkodott tőle. Egyébként mivel viszonylag gyorsan követte a Toxicityt, és hangsúlyozták, hogy egy korszakból valók a dalok, mindenki B oldalas gyűjteménynek vélte. Éppen ezért viszonylag kevés slágert termelt ki ez a korong. Pedig akadna rajta bőven. A társadalomkritika és a politizálás ezen a lemezen is elég erőteljes, azonban ezek nélkül nem is önmagát adná a zenekar. Aki elkezdi valahol a System of a Downnal az ismerkedést, az nyugodtan szemezgethet innen is, hiszen az I-E-A-I-A-I-O, az Innervision, a Chic 'n' Stu vagy a Mr. Jack is hűen tükrözi azt, amiért lehet szeretni ezt az együttest. 

Ha csak egy számra van időd: Mr. Jack

Lepa

Megérkeztünk a variálós (nevezzem progresszívnek?) metal királyaihoz, és azt is elárulom, nem ez az egyetlen album, amivel szerepelni fognak nálunk. Hogyan is fordulhatna elő, amikor igazi zsenikről van szó, mind hangszeres tudás, mind pontosság, mind számszerkezetek (dalszerzés), mind a hangulatok variálása és átadása terén? Ezt a lemezt amúgy sokan B-oldalasként kezelték, mert Toxicity II néven idő előtt kiszivárgott, de a banda mindig is tagadta azt, hogy ezek kevésbé jelentős, „lehagyott” dalok lennének. Mire kijött új néven az album, sokat változtak is a nóták, egyesek el is tűntek, és újak is megjelentek, szóval egyáltalán nem egy „kiadatlanok kiadva” jellegű lemezről van szó. Érdemes ismerni az egészet mindenkinek, aki szereti a változatos, de kemény muzsikát. Aki nem szereti, annak a 46 másodperces, 36 c. szám való. Az én kedvencem azonban a hejehujázós, kicsit népies jellegű ájjíéjjáéjjáó. Abban szerintem csodásan kombinálódnak az örmény gyökerek a zenekar erősségeivel.

Ha csak egy számra van időd: I-E-A-I-A-I-O