Dönci

A NoMeansNo szinte minden lemeze tök más, mint az előző. Talán az avantgárd az egyetlen állandó jelző, ami illik a munkásságukra. Persze nem kell a Mr. Bungle-i magasságokra gondolni, egyszerűen csak szeretnek váltásokat vinni a dalokba, és a monotonitás sem áll tőlük távol. Hogy kicsit érthetőbb legyen: egy olyan album ez, ahol sokféle ritmusban van előadva sok ismételt sor. Hogy bekategorizáljam a stílust túl azon, hogy gitárzene, arra nem vetemedék, de az biztos, hogy keménységet, lendületet és ötletes megoldásokat kap minden hallgató.

Ha csak egy számra van időd: I've Got a Gun

Lepa

Visszatérő versenyzőnk a kanadai trió, akik valami meghatározhatatlan fajtáját játsszák a progresszív zenének: kicsit punkos, kicsit matekrockos, kicsit metálos, de végig nagyon súlyos és felszabadult egyszerre. Ez a vicces című album 1995-ben jött ki, amikor amúgy is megjelent a világon egy csomó fontos és érdekes lemez, úgyhogy én csak ennek tudom be, hogy a zenekarnak ezzel se sikerült befutnia. De hát amúgy is egy tipikusan underground és (valljuk be) nehezen emészthető jelenségről van szó. Zenei ínyenceknek és az ötletes, változatos (rock)zenék kedvelőinek viszont kötelező ismernie őket: a Humans, az Angel or Devil vagy a Wiggly Worm mind hatalmas „klasszikus” (nómínznós értelemben).

Ha csak egy számra van időd: Humans