Lepa

Egy dupla album van ma a terítéken, ami ráadásul konceptlemez. A vadászat motívuma, mondhatni allegóriája végigvonul a lemezen (hiszen könnyű belátni, hogy nem csak a vadászatról szól egy ilyen mű). Rendkívül ambiciózus album, a magyar rockzenei színtéren gyakorlatilag egyedülálló, hacsak a sokszereplős és több szerző által írt rockoperáinkat (pl. István, a király) nem számoljuk ide. Vannak itt finomabb dalok, átkötések, versek (újak és átvettek), rengeteg hangszer és hangulat. Az ne tévesszen meg senkit, hogy a zenekar „blues band” néven működik: van itt a klasszikus hard rocktól a balladán át a folkig mindenféle műfaj. Mivel mindenképp egységes műként kezelendő a lemez (ráadásul jó hosszú), így a szokásosnál is nehezebb egyetlen dalt kiválasztani a rohanós olvasóinknak. A lenti szám jó rockos riffre épül, és bár talán nem annyira jellemzi az albumot, de cserébe egyből üt, és megragad a fejünkben.

Ha csak egy számra van időd: A tigris és a medve utolsó találkozása

Dönci

Aki hallotta a Vadászat című munkát egy (gyakorlatilag) all-star bandtől, soha nem felejti el. Ez a fajta költőiség, hangulatvarázslat és profizmus kevés magyar lemezt jellemez. Az biztos, hogy minden dal önmagában is egy külön történet, de egybefűzve egy kész színházi előadás lesz belőle. Hobo, Deák Bill és Tátrai Tibusz (akik a magvát adják az egésznek) legjobb munkáinak egyike, ehhez kétség sem fér. Bármennyire megalomán vállalkozás a dupla album, minden perce aranyat ér, és meghálálja a hallgató minden odafigyelését. Mert nem csak a szokásos bluesos témák (elhagyott a nőm, szar az élet, átvertek...) jönnek elő, sőt, mondhatni egyáltalán nem. Inkább rendszer- és társadalomszemléleti tanmesék csoportja ez, ahol minden sor áthallással bír. Stílusát tekintve van itt folk, blues, tangó, sanzon, hard rock és ki tudja, hányféle más. Éppen ezért kizárt, hogy bárki is unatkozzon közben. Ugyanakkor nehéz egyet választani pont e kavalkád miatt, de azért megemberelem magam.

Ha csak egy számra van időd: Mesél az erdő