Lepa

Ez az album azért jelentős a NOFX történetében, mert ez az első nagylemezük a Fat Wreck égisze alatt, és az első igazán keményen politizálós LP-jük. Na nem kell attól félni, hogy odaveszett a humor és a poénkodás, vagy akár a viccdalok – anélkül nem is ők lennének – de a témák között megjelenik elég rendesen a Bush-utálat (ez ugye George W. elnök „uralkodásának” elő pár évére érkezett reakció). Ilyen szám a Franco Un-American vagy az American Errorist. De megkapja a magát az ellágyult punk színtér is (Medio-Core, The Separation of Church and Skate), illetve szokás szerint van olyan szám is, ami olyan témáról szól, amiről soha senki nem írt korábban: a We’ver Got Two Jealous Agains lírai énje összeköltözik a nagy Ővel, és mivel mindketten lemezgyűjtők, ezentúl minden nagy klasszikus kétszer lesz meg nekik. Zseniális szöveg rengeteg utalással, és sajnos Fat Mike válása után folytatása is született I’ve Got One Jealous Again Again címmel, még zseniálisabb szöveggel. Sok év kihagyás után a NOFX ismét készített klipet is ehhez az albumhoz, így azt ajánlom megtekintésre.

Ha csak egy számra van időd: Franco Un-American

Dönci

A NOFX legendás zenekar, ehhez kétség sem fér. Fat Mike és bandája olyan kultuszt építettek maguk köré, hogy még egy kiadóra is futotta belőle. A szójátékos cím eddigre jó régóta megszokott védjeggyé vált, a társadalomkritika és az (ön)irónia pedig szintúgy kötelező volt náluk. Azt amúgy meg kell hagyni, hogy slágereket írni is nagyon tudnak (She's Nubs; Medio-Core; Anarchy Camp). Stílusában egyébként vegyíti a punkot, a melo-core-t és a skát is a korong. Szóval megunni nem lehet (a rövidsége miatt sem), ezért mindenki hallgassa végig.

Ha csak egy számra van időd: She's Nubs