Lepa

Ez az album elvileg egy karácsonyi képeskönyv CD-mellékleteként jött ki, ahol a képeket is Manu Chao rajzolta (a lemezborító stílusában), a szövegek meg gyakorlatilag a dalszövegek voltak. A nagy sikerre való tekintettel végül rendes sorlemezként, könyv nélkül is megjelent, de nekem volt szerencsém látni az eredetit, mert egy ismerősöm megrendelte velem Franciaországból (épp ott voltam). Ami a zenét illeti: szokásos és mégse átlagos Manu Chaót kapunk: egyrészt nem nagyon folyik bele más műfajokba, mint amikbe amúgy is szokott, viszont kizárólag francia nyelven íródott a lemez, ráadásul tematikus, ha nem is konceptlemez. Rengeteg ugyanis a visszatérő zenei és szöveges téma, a dalcsokor egy nagyon harmonikus egésszé áll össze, sokszor egybe is folyik a dalok határa. A francia nyelv jelenlegi és jövőbeli kedvelőinek külön ajánlom az albumot; amúgy meg tessék elkezdeni az első számmal, és csak akkor megállítani, ha rossz szám jön – mert nincs olyan.

Ha csak egy számra van időd: Le P’tit Jardin

Dönci

A világzene és a pop ötvözetének egyik legnagyobb európai alakja Manu Chao. Valahogy az ő lemezein mindig megérezni, hogy szeretettel készültek, és éppen aktuálisan mindent beleadott. Annak ellenére, hogy mennyire illik a popzenei világba is, egyáltalán nincs kommerszíze, hiszen a hangszerelés, bármennyire egyszerűnek is hat, nagyon átgondolt és kidolgozott. A dalok sokszor itt is egymásba folynak, ami jó folytonosságot biztosít az albumnak. Aki szereti a kísérletezősebb hangzású világzenét, annak nem lesz olyan darab a korongon, ami ne okozna örömet. A többiek pedig válogathatnak a slágeresebb dalokból, például meghallgathatják, amit én választok nekik.

Ha csak egy számra van időd: Madame Banquise