Lepa

Nemrég volt szó a NOFX első politizálós és saját kiadású albumáról – ez pedig az utolsó Epitaph kiadós és nem politizálós. A szövegek, számcímek és a zenei megoldások is tele vannak poénokkal, ezt jól megalapozza az, hogy az intro direkt a Linoleum c. számukat koppintja, aztán a szövegében ezt be is vallja. A zenekar válogatásaira és setlistjeire általában a nagy kiadók halálát vizionáló Dinosaurs Will Die, a kicsit másabb hangulatú sláger, a Bottles to the Ground és a záró mulatós um-pappa (nem keringő, hanem polka), a Theme From a NOFX Album szokott felkerülni, de vannak itt további csodás darabok is: pl. nagy kedvencem a Pharmacist’s Daughter, a Thank God It’s Monday és a Clams Have Feelings Too, mindegyiknek nagyon vicces a szövege (és közben zeneileg is slágerek, mármint punk szinten).

Ha csak egy számra van időd: Bottles to the Ground

Dönci

A NOFX pár nap után ismét ellátogat listánkra, az előzőnél 3 évvel korábbi lemezzel. Itt még az Epitaph volt a kiadó, akik a punkok nagy kortesei voltak. Itt még nem annyira kiforrottak zeneileg, viszonylag kevés „nem punk” van a korongon, de a szórakoztatási faktorral egy percig sincs probléma. A leginkább slágeres (már-már Clash-be hajló) felvétel a Bottles to the Ground, ugyanakkor ezen érződik, hogy gyaníthatóan slágernek is készült. A Theme From a NOFX Album pedig összefoglal mindent (zeneileg és szövegileg is), amit a zenekar eddig a pontjáig tudott, úgyhogy mindenféleképpen ezt a legfontosabb meghallgatni (ráadásul kiderül belőle, hogy a jó whiskeyt és a jó whiskyt szeretik ők is).

Ha csak egy számra van időd: Theme From a NOFX Album