Lepa

Visszatér listánkra az egyik legszimpatikusabb magyar britpop zenekar, a HS7 is, egy nagyon egységes, könnyen befogadható, de mégis végig érdekes albummal. A legtöbben talán az Ez a szerelem és a Csízbörger, esetleg a Hangerő c. számokat ismerik – és nem is érdemtelenül. De ahogy ezt mindig kiemeljük Dönci kollégámmal, érdemes nem leragadni az egy-két slágernél, hanem albumszinten megismerni a dalcsokrot, ugyanis sose lehet tudni, hogy kinek melyik fog 100%-osan betalálni. Például a Nagyítás vagy az Élőlény nem olyan népszerűek, mint a fent említett nóták, de szerintem vannak olyan jók.

Ha csak egy számra van időd: Hangerő

Dönci

Azt hiszem, szakmai szempontból ez volt a legsikersebb HS7-album, és amúgy nem is jár messze a legjobbtól. Érdekesség, hogy Balczer „Ciba” Gábor ezen gitározott utoljára, őt Ábrahám „Töki” Zsolt váltotta a szegedi Időrablókból. Vannak itt igazi rádióbarát slágerek (Ez a szerelem; Hangerő – ami a Go Wrong magyarítása a Goal című lemezről; Csízbörger) és egyéb gyöngyszemek, amiket igazán érdemes lett volna játszani a rádióknak (Jó reggelt; Titanic; Astoria; Élőlény). Szűcs Krisztián fátyolos hangja és leleményes, sokszor meglepő szövegei (pl.: „sajnos megint itt vannak a régi szép idők”) még mindig olyan értékeket képviselnek, amiket nehéz számszerűsíteni (ezzel a listával mégis megtettük), és kevesen érzik úgy az egyet, mint Gyuszi bácsi a doboknál. Aki bírja a jóféle britpopot, és szereti érteni a magyar szövegeket, az fülelje meg a teljes lemezt. Aki csak ismerkedne, annak pedig az Élőlényt javaslom egyszeri fogyasztásra.

Ha csak egy számra van időd: Élőlény