Lepa

Általában az Alkaline Trio-rajongóknak nem ez a kedvenc albuma a bandától, de nekem igen. Szerintem eddigre értek be annyira, hogy teljesen összetéveszthetetlen lett a sötétséggel és horrorral kevert pop-punkjuk, de még nem laposodtak el annyira, mint a későbbi tucatlemezeiken. Egyébként ha nem is a legnépszerűbb lemez ez, de a legnépszerűbb és egyik legpoposabb számuk, a Mercy Me bizony ezen szerepel. Én is nagyon szeretem, és érdekes benne megfigyelni, hogy a két énekes végig párhuzamosan énekli a versszakokat egy oktáv különbséggel (csak Dan le van halkítva, így észre se vesszük elsőre). További csúcspontjai a lemeznek a nyitó Time to Waste, a lassúsága ellenére a koncerteken mai napig játszott Sadie, a lendületes Back to Hell és a „szögletes”, középtempós, de nagyon fülbemászó Your Neck; de inkább nem is szemezgetnék, mert aki belekerül egyszer ebbe a hangulatba, az szívesen végig fogja tolni az egész lemezt.

Ha csak egy számra van időd: Mercy Me

Dönci

Ha valakik értenek a fülbemászó, mégis baljós felvételek megíráshoz, akkor az Alkaline Trio tagjairól beszélünk. Elég ha csak a Time to Waste nyitányát, vagy a Burnt meghallgatjuk. Nem is tudom, hogy az emósok annak idején miért nem kaptak rájuk. :) Az énekre nem lehet panasz, mert tiszta, érthető és fülbemászó. A váltások és dalszerkezetek is megérik a magukét. Bár a verze-refrén-verze-refrén mintát követik legtöbbször, mindig akad valami meglepő fordulat, kiállás, hangszer- vagy tempóváltás, ezért soha nem tűnik sablonosnak. Az egyszámosoknak a legjobb választás valószínűleg a Time to Waste.

Ha csak egy számra van időd: Time to Waste