Lepa

Visszatérő versenyzőnk Passenger is, ez pedig egy olyan albuma, amelynek a teljesítménye külön is megsüvegelendő: ahhoz képest, hogy énekes-dalszerzői műfajról beszélünk, egyenként is több tucat milliós hallgatottsággal rendelkeznek a számok, a Let Her Go c. gigasláger pedig a Spotify-on is átlépte a 850 milliót! Persze a hallgatottság nem minden, de mint mondtam, ő nem egy megcsinált popidol, hanem továbbra is egy allűröktől mentes, őszinte, „egygitárosként” indult dalszerző srác mély szövegvilággal és csendes hangszereléssel (amit akár bendzsóval vagy fúvósokkal is bátorkodik kiegészíteni, lásd Staring at the Stars). Minden pillanatában ízléses és igényes album, és az érzékeny énekhang és szövegek ellenére sem megy át nyálba. Viszont szerintem a csúcsdalnak számító Let Her Gónál vannak itt jobb felvételek is, például Dönci választása vagy az enyém; illetve a „bónusz” élő felvételt se hagyja ki senki, lehetőleg a szövegre figyelve.

Ha csak egy számra van időd: Holes

Dönci

Nyilvánvalóan ezzel a lemezzel lett Passenger világhíres. Kábé egy évvel később, amikor felkapták a Let Her Gót, ami azóta már másfél millárd kattintáson is túlvan. Viszont az énekes-dalszerzői megoldásoktól már itt is eltávolodott. Hallatszik ugyan, hogy egy gitárra íródtak a dalok, de a hangszerelés sokszor (Things That Stop You Dreaming; The Wrong Direction; Holes) elég öblös ahhoz, hogy jó kiegészítést adjon az akusztikus gitárhoz. Az I Hate negatívnak látszó pozitív hangvétele (főleg koncertverzióban) pedig egészen csodálatos a végére. Az biztos, hogy aki szerette az előzőleg ajánlott albumokat vagy dalokat Passengertől, az imádni fogja ezt.

Ha csak egy számra van időd: Staring at the Stars