Dönci

Ha tegnap szóba került a magával ragadó, súlyos basszus és a kántáló ének, akkor ezt a két faktort ma sem hagyhatjuk ki. A fűszer itt annyi, hogy a kántálás mellett szavalás, vonyítás, a pszichedélia, az elborulás és minden más is felkerül a palettára, ami Les Claypool sajátja. Ellenben a váltások és a zenéhez való hozzáállás eredetiésge elvitathatatlan, akkor is, ha nem feltétlenül hallgatóbarát. A legnagyobb (mondhatni egyetlen) sláger a lemezen a Wynona's Big Brown Beaver, pedig legalább annyira érdekes és élvezetes a Glass Sandwich is. Akinek tetszett a tegnapi lemez, annak ez is nagyon bejön majd, a többiek pedig adjanak esélyt a legutóbb említett dalnak.

Ha csak egy számra van időd: Glass Sandwich

Lepa

Nincs szerencséjük a könnyen befogadható zenék kedvelőinek, mert a tegnapihoz hasonló szellemben folytatjuk: furcsa, töredezett ritmusok, még furább dallamok, kántálós ének és virtuóz basszusgitárfutamok – hát persze, hogy a Primus jóvoltából. Furcsamód erre az albumra szinte már slágernek is nevezhető szám is került: a klipes Wynona’s Big Brown Beaver egész nagy karriert járt be, még az MTV-n is el lehetett csípni alkalomadtán. Én azonban azt mondom, hogy akiben kicsit is megvan az érdekes zenei megoldások iránti érdeklődés, az ne korlátozza magát erre az egy nótára: olyan csodás momentumok fordulnak elő a lemez legkülönbözőbb pontjain, hogy öröm hallani őket. Például rögtön az utána következő Southbound Pachyderm sejtelmes kezdése Grammyt érdemelne, csak nem tudom, milyen kategóriában. A Primus jelen albumát (és teljes diszkográfiáját) pedig kötelezővé tenném minden basszusgitáros növendéknek.

Ha csak egy számra van időd: Wynona’s Big Brown Beaver