Lepa

A Clash második albuma majdnem akkora klasszikus, mint az első, csak éppen nem ez az első – talán ezért nem tartják annyira. Jó-jó, elismerem, vannak rajta hamis hangok és furcsa, széteső megoldások; de pont ez a nemes egyszerűség, a zenekar még mindig érezhetően amatőr mivolta adja az ízét. A legnagyobb slágerek a lemezről a Safe European Home, az English Civil War, a géppsukalövések hangját dobpergéssel imitáló Tommy Gun és a Mick Jones által énekelt Stay Free. Pár nóta pedig – például a Julie's Been Working for the Drug Squad – már előrevetíti a London Calling album zenei világát: aki azt már rongyosra hallgatta vagy csak szereti, ne hagyja ki ezt se, még ha nem is érhet fel hozzá (ami úgyis kevés lemezről mondható el).

Ha csak egy számra van időd: Tommy Gun

Dönci

Csak szóba kellett hozni két napja, és a The Clash is megjelenik a listánkon. Rengeteg slágert kitermelt ez a korong is az életműből, és bár egyértelműen nem lehet a London Callinghoz mérni (amihez a világon elég kevés dolgot lehet, valljuk be), ettől függetlenül nem érdemes elmenni mellette szó nélkül. Érezhető a lendület, érezhető, hogy szeretik, amit csinálnak, és érezhető, hogy azt nem feltétlenül érzik, mekkora klasszikusok születnek épp (Tommy Gun; English Civil War; Guns on the Roof; Stay Free). Szóval már csak ezekért a dalokért is érdemes végigpörgetni a korongot.

Ha csak egy számra van időd: Guns on the Roof