Lepa

Ez a Lagwagon-album mind a mai napig a koncerten legsűrűbben játszott számaikat tartalmazza: a Violins például egy emblematikus slágere a bandának, de a Sick, a Sleep, a Razor Burn és a csodás Bombs Away is nagy közönségkedvenc. Ezen a harmadik lemezen picit finomodott a zenekar az első két album zúzásához képest: kicsit poposabbak a dallamok (ha nem is vidámabbak), és szövegileg is van pár lazább darab (például a Razorn Burn a szakítás utáni szakállnövesztésről szól). És akkor még nem beszéltem az „elfeledett gyöngyszemekről”, a végig érdekes basszus- és gitárszólamokkal és pengetési ritmusokkal operáló Move the Carról, a hihetetlen pörgős Black Eyesról… nem is folytatom. Nekem nagyon nagy kedvencem ez az album, és nemcsak a deszkás punk kedvelőinek fog bejönni. Az időhiányos olvasók közül a poprajongóknak a Bombs Away, a Move the Car vagy a Violins, a keményebb arcoknak a Sick vagy a Rifle javasolt.

Ha csak egy számra van időd: Bombs Away

Dönci

Hűséges olvasóink gyanúja már megalapozott, mely szerint a lendületes és dallamos punkzene sosem fog kikopni a listánkról. És miért is lenne így, megvan a varázsa ezeknek a 2-3 perces opuszoknak. Már csak a Bombs Away vagy a Rifle (hogy a harcias címeket említsük) nagyszerűsége miatt is megéri a korong a listán szereplést. És akkor jó sok gyöngyszemről nem is beszéltünk még. A Sick kiállása is ilyen, de említhetnék a Black Eyes nyitányát. Ezekért a dallamokért lehet igazán szeretni a Lagwagont (meg persze a karácsonyi kikacsintásért a Razor Burnben).

Ha csak egy számra van időd: Black Eyes