Dönci

Björk mindig különleges helyet foglalt el a popzenei palettán, mert zeneileg nem feltétlenül úgy gondolkodik, ahogy a popipar elvárná. Viszont nem lehet elmenni amellett, hogy valaki tremolokart rak a hárfára például. Olyan hangzásvilága van ennek a lemeznek, amely egységes, koherens (homogén? - kérdezi Lepa), nagyon fülbemászó, nagyon elemi, mégsem hasonlít semmire. Persze megértem azokat, akiknek nem jön be az affektáló ének, amely Björk sajátja. Rengeteg „slágert” kitermelt amúgy ez a korong: a Hunter, a Jóga, a Bachelorette és az All Is Full of Love mind a rajongók nagy kedvencei, nem is érdemtelenül. Olyan atmoszférikus az egész lemez, hogy nehéz róla nem áradozni. Aki még sosem látta az All Is Full of Love klipjét, nézze meg, aki pedig bírja az ilyesmit, hallgassa végig a teljes albumot.

Ha csak egy számra van időd: All Is Full of Love

Lepa

Az is ember (zenekritikus) legyen a talpán, aki könnyen bekategorizálja Björk dalait. Viszont neki köszönhetően most már Izland is képviselteti magát a blogunkon, juhé! Kétlem, hogy sok olyan olvasónk lenne, aki ne hallott volna róla, ami különösen nagy teljesítmény, hiszen többszörös versenyhátránnyal indult a popvilágban: izlandi is, nehezen is emészthetők sokszor a zenéi. De az biztos, hogy az éteri, misztikus hangulat teljesen egyedi előadóvá teszi. Az meg különösen ritka, hogy az elektronikus hangzást élő hangszerekkel, pláne vonósokkal ilyen zökkenőmentesen vegyítse valaki. A nehezen körülírható, furcsa hangulata (lásd: 5 Years vagy éppen Pluto) miatt ritkán hallgatom a számait, de ilyenkor rájövök: kellene.

Ha csak egy számra van időd: Unravel