Dönci A lista egyik legfrissebb albumáról van szó. Zongorával támogatott, lassabb dalok alkotják a lemez magját, amelyen egy furcsán rekedtes énekes osztja meg velünk helyenként rendkívül vicces, máskor eléggé frusztrált gondolatait, kilépve az anyazenekarának vadabb, punkosabb irányvonulatából.…

Lepa Bevallom, alapjában véve nem vagyok egy óriási LGT-rajongó, de szerintem Presser Gábor (és társai) munkássága mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Ami pedig magát az albumot illeti, egyrészt ez igazi rakendroll, teljesen modern (értsd: „nyugatias”) volt a maga idejében,…

Dönci A Pluto (a hallgatás napjáig utolsó, és egyben) legérettebb lemezét kapjuk. Amilyen rövid, olyan velős, amennyire egyszerű, annyira csodálatos. A szövegek letisztultabbak, a hangzás teltebb, teljesebb, a dalok pedig egytől egyik nagyon jól működnek attól függetlenül,…

  Lepa Folytatjuk kalandozásunkat a „népszerű zenekarok korai, kevéssé ismert lemezei” témakörben. 1986 jó régen volt, több idő telt el azóta, mint a Jailhouse Rocktól addig. Ilyen füllel hallgatva ez egy modern lemez, de persze a hangzása sokkal nyersebb és…

  Dönci Az Against Me! is helyet kapott a listán. És nem is véletlenül. Ezt a rekedtes énekhangot és hanyag énekstílust nagyon könnyű megszeretni, mert mindig meglepetést okoz. Ez a lemez egyértelmű kocsmapunk (számomra), van benne valami ír lendület. Tökéletesen el tudnám…

  Lepa Újabb magyar zenekar dupláz a listánkon, ráadásul egy debütáló albummal, amin egyáltalán nem hallatszik, hogy az: szép, teljes a hangzás, és az első számtól kezdve profin szólal meg minden. A hegedű nagyon szépen kiegészti ezeket az alternatív rockszámokat. Az első két számba nem lehet…

  Dönci Lassan azért lehet egy kép az olvasók fejében, hogy mi ketten Lepával milyen zenéket hallgatunk, amikor nem csak a magas pontszámra értékelt, Rolling Stone által listázott albumokat bömböltetjük. Ugyanakkor szeretném azt hinni, hogy egy-egy ilyen korongnál meglepetést…