Dönci

A Bad Astronaut zenekar énekhangja nem véletlenül ismerős (és nem azért, mert már szerepelt a listán). A Lagwagonben frontember Joey Cape egy újabb zenekaráról van szó. Ha pedig a Good Morning Night nem lenne meggyőző, szerintem a Ghostwrite mellett nem lehet elmenni megsüvegelés nélkül. Ilyen riffek utoljára a Green Day Brain Stew-jában működtek ennyire jól, mint az itteni verzékben, ahogy a Beat elejéhez hasonló ritmus meg utoljára a Boulevard of Broken Dreams nyitányában hallható. :D Persze valószínűleg sokkal inkább csak engem emlékeztet ezekre, semmint a valóságot tükrözi. És mindegyik egészen kiváló dal (mind a 4 előbb felsorolt). :) Amúgy a negatív hangulat és a szétesős, de dallamos felvételek végig képviseltetik magukat. A csúcspont egyértelműen a Minus, ugyanakkor talán az jellemzi legkevésbé az albumot. Egyébként tökre színvonalas gitározások hallhatók sokszor (pl. az Autocare-ben). Szóval nagyon nehéz lesz egyet kiemelni a végén, de meg kell próbálom.

Ha csak egy számra van időd: Beat

Lepa

Az első (már tárgyalt) BA-album szárnypróbálgatás, a második maga a tökély, ez a harmadik pedig a halál és a szétesés szomorú krónikája: a dobos, Derrick Plourde nem sokkal a dobsávok felvétele után öngyilkos lett (erről már volt szó a Resolve c. Lagwagon-album kapcsán), így Joey Cape egyedül fejezte be a munkálatokat – közel egy év alatt. Mit kapunk hát az utolsó és legkidolgozottabb Rossz Űrhajós-albumtól? Slágereket negatív szövegvilággal rögtön az elején (Good Morning Night; Stillwater, California), agresszív rocknótákat negatív szövegvilággal (Beat; Go Humans), szomorú balladákat extrém negatív szövegvilággal („You’re my death, I’m your disease, together we will bleed” a San Francisco Serenade-ben, vagy éppen a Minus). Na igen, a Minus szerintem Joey Cape egész életművében, összes zenekarát tekintve az egyik legszebb szerzeménye. De bűn lenne ott megállni, a fent felsorolt számok mind hozzáadnak az életünkhöz már egyszeri hallgatásra is, a Best Western pedig a kicsit vadnyugati hangulatával (l. füttyszóló) tovább tágítja a Cape-életmű határait. Az igényes indie-rock kedvelőinek kötelező album.

Ha csak egy számra van időd: Minus