Dönci

A No Use for a Name az egyik legszebb és legtragikusabb hangvételű dalával nyitja ezt a lemezt, amely gyakorlatilag egy egyperces intróként is felfogható a dallamos, de nem vidám punkolás előtt. Mondhatnám, hogy nem lesz ennél jobb a lemez, de mit várunk, amikor egy zenekar megírja a legjobb dalát? Ettől még a többi is bőven érdemes a hallgatásra. Az International You Day az egyik legnagyobb slágerük, és tegyük hozzá, megérdemelten. A dobolás hibátlan, a gitárdallamok fülbemászók, a verze és a refrén pedig jól előadható. De a Pre-Medicated Murder is megér egy misét. Ez volt talán az a korong, amellyel zeneileg úgy nyitott a No Use, hogy hű maradt a saját gyökereihez. Bátrabban mertek szintetizátort, hegedűt és akusztikusabb hangszereket alkalmazni. Szóval szánjunk 34 percet az életünkből erre a korongra.

Ha csak egy számra van időd: Feels Like Home + International You Day

Lepa

„Túl késő beszélni veled, és túl korai elbúcsúzni” – hangzik a lemez első két sora, így nem csoda, hogy az énekes Tony Sly halála után az ő búcsúhimnusza lett ebből a számból, illetve a vele szorosan összefonódó slágerből, a világ egyik legszebb szerelmet vallós skatepunk nótájából, az International You Dayből. Nagyon erős tehát a kezdés, de a (vicces) klipet kapó Dumb Reminders se semmi, az Any Number Can Play eleje pedig random pillanatokban szokott felbukkanni a fejemben, és aztán nem enged. És folytathatnám a sort: a Friends of the Enemy basszustémája, az Angela popossága, a Let Me Down hosszú akusztikus bevezetésre épülő csodás íve mind-mind illusztrálja Sly dalszerzői tehetségét. Itt is csak látszat tehát, hogy „már megint egy dallamospunk-tucatalbummal állunk szemben”. Megéri az alaposabb ismerkedést.

Ha csak egy számra van időd: Let Me Down