Dönci

A Sublime egy legendás zenekar. És akkor mindenki felkapja a fejét, aki még nem hallott róluk, hogy de hát hogy gondolom ezt? És persze lehet bővíteni a mondatot: legendás történetű (az énekesük meghalt heroin-túladagolásban) és legendás az alternatív zene kedvelői körében (hiszen ez a lemezük alapozta meg a sikerüket). Vannak itt feldolgozások (vagy samplerek) bőséggel, a reggae és a ska között egyensúlyoz. Az attitűd viszont egyértelműen punk, pedig zeneileg inkább a chilloutra hajaz sokszor. Rengeteg stílust kevernek, a végeredmény mégsem katyvasz. A mai napra pedig az „I'm hornier than Ron Jeremy” sor viccessége miatt választom a Caress Me Downt.

Ha csak egy számra van időd: Caress Me Down

Lepa

A Sublime egy olyan zenekar, amely az USA-ban hatalmas népszerűségnek örvend(ett), Európában pedig sokkal kevesebben ismerik. Ez részben annak tudható be, hogy nem koncerteztek soha errefelé (az eredeti felállásban), másrészt annak, hogy tipikusan amerikai a zenéjük (erről később), harmadrészt pedig annak, hogy a karrierjük csúcsán (nem sokkal e lemez elkészülte után, de a megjelenése előtt) egy szerencsétlen túladagolás következtében meghalt az énekes Brad Nowell. Viszont a jelen album népszerűsége nem fogható rá a frontember halálára: tényleg a legjobb és legsokrétűbb kiadványuk, tele hatalmas slágerekkel (What I Got, April 22, Pawn Shop, Garden Grove, Caress Me Down, na meg persze a zseniális Santeria). A stílus a reggae, dub és ska tengelye köré felépíthető műfajok egyvelege: van itt hip-hop, punk és funk, valamint mindenféle elektronikus effektekkel megtámogatott, DJ-s diszkózás. Nehéz körülírni, kicsit mindenben kipróbálták magukat, ami a klasszikus gitárzenekar + sampler felállásból kihozható, és az egészet Nowell kiváló énekteljesítménye tereli egy kalap alá. A kedves olvasók tegyenek róla, hogy Európában se legyen annyira ismeretlen ez a banda. Sublime with Rome néven egyébként még mindig aktívak, de ez már korántsem ugyanaz.

Ha csak egy számra van időd: Santeria