Lepa

A Thrice ezzel a második albumával robbant be a köztudatba – pont jókor dobták piacra, mert a punk már (újra) kiment a divatból, ők viszont leginkább a „metallal átitatott emo-core” műfajába sorolhatók, így üde színfolt lettek az amerikai vagány underground fiatalok körében. Azóta sokat finomodtak: leginkább csak rocknak nevezném, amit ma csinálnak, de ez az albumuk örök klasszikus marad számomra. Netes statisztikák (Spotify) alapján a Deadbolt és a To Avenge and Awake the Dead a legnépszerűbb dalok az albumról (amúgy 4 számban is szerepel a „dead” vagy „death” szó, egyben pedig a „kill”, szóval a tematika adott). Viszont szerintem például rögtön a nyitószám minden pillanata arany, és az In Years to Come is érthetetlenül nem lett (metal) világsláger. A balladák kedvelői pedig a Trustot hallgassák meg (nem kell aggódni, azért abban is van zúzás). De szerintem mindenki szánjon rá 38 percet, aki szereti a duplázott lábdobot, a vonyító és zúzós gitárokat és az ordibálással váltakozó dallamos éneket.

Ha csak egy számra van időd: Kill Me Quickly

Dönci

Ha valaki meg tudja azt csinálni, hogy az összes frusztrációdat egy dalba sűrítve adja ki, akkor a Thrice biztos ilyen zenekar. Kemény, odamondós, kiabáló ének váltja a dallamos melódiákat. Fülbemászó riffek egészítik ki a kőkemény, metalba hajló basszus- és dobtémákat. Ha pedig valamelyik dal mégsem tetszene, nem kell félned, két perc múlva vége lesz. A Betrayal Is a Symptom üvöltése egyszerűen fergeteges. A Deadbolt zongorája meg egészen meglepő kis intermezzo. Nagy megfejtések itt sincsenek amúgy, viszont a stílusérzék egyszerűen hibátlan. Éppen ezért egy tökéletesen élvezhető hardcore punk lemezzel van dolgunk. Szóval csak hangosan!

Ha csak egy számra van időd: Betrayal Is a Symptom