Dönci

11 évvel ezelőtt járunk, és a The Gaslight Anthem ismét azt hozza, amiben a legjobb: fogós dallamokat, Springsteent idéző éneket és hangszínt. Ugyanakkor érződik, hogy (a soha meg nem öregedő) Simon Gallup nagy hatással volt Alex Levine basszustémáira, mert az Old White Lincoln egy The Cure-dal is lehetne a The Head on the Door-érából. A legjobban építkező dal viszont a monotonitást és az abból kitörést zeneileg legjobban szimbolizáló Miles Davis & the Cool. Azonban a leginkább hangulatos számomra a Casanova, Baby! című, már-már punkos lendületű (gyaníthatóan) közönségkedvenc darab. A csilingelő gitárok egyszerűen magukkal ragadnak. Az ilyen finomságok miatt éri meg odafigyelni erre a zenekarra, hiszen sokszor meglepnek olyan effektekkel vagy szólókkal, amik nem sablonosak. Találhatók persze jóféle balladák is, például a szívfacsaró gitárokkal megáldott Here's Looking at You, Kid vagy a belassított Even Cowgirls Get the Blues. Szóval érdemes eljutni a lemez végéig, mert ezek arra találhatók.

Ha csak egy számra van időd: Here's Looking at You, Kid

Lepa

Elérkeztünk a Gaslight Anthem legnépszerűbb, leghíresebb és a listánkon is legmagasabbra rangsorolt, amúgy második albumához. Van pár személyes történetem róla: egyrészt az Even Cowgirls Get the Blues volt a várakozó nóta az esküvőmön, mert a feleségem is nagyon szereti; másrészt megvan bakeliten, egy kis berlini lemezboltban találtam meg jutányos áron – életem egyik legjobb vétele volt. Itt még sokszor punkosan gyors a tempó, de már kiforrott a jellegzetes TGA-hangzás. És ahogy korábban is elmondtam, lehet őket vádolni azzal, hogy minden szám ugyanolyan (majdnem az összes refrén lá-fá-dó-szó vagy dó-szó-lá-fá, tudományosabban fogalmazva VI-IV-I-V vagy I-V-VI-IV akkordmenetre épül), de attól egyenként nézve majdnem az összes hatalmas világsláger. Az első két szám, a Great Expectations és a címadó nem is hagy kétséget efelől, de az én kedvenceim a lemez közepén vannak: a Miles Davis & the Cool és a The Patient Ferris Wheel kettőse egyszerűen überelhetetlen slágerparádé. És az előbbi bizonyítja, hogy vannak azért dalszerkezeti és dallamvezetési szinten is meglepetései Brian Fallonnak a sablonok használata mellett.

Ha csak egy számra van időd: Miles Davis & the Cool