Lepa

Egy zseniális szólókoncert-felvétellel állunk ma szemben: elképesztő, hogy egy ember egy gitárral (és néha némi zongorázással) mennyire le tud kötni egy közönséget (és a kedves albumhallgatókat, mint például engem). Bármennyire is ismeretlen előadó, ez a magával ragadó beleélés teszi igazán naggyá – még olyankor is 100%-osan fülel rá az ember, amikor nagyon csendes (nem mellesleg mesterien használja a szüneteket és a dinamikai változásokat a dalain belül és azok között is). A közönség igazán szerencsés lehetett, hogy ott lehetett – de ez hallatszik is a reakcióin.

Ha csak egy számra van időd: Karaoke Soul

Dönci

Tom McRae-ben az a jó, hogy egy ideje szinte minden lemeze után kiad egy koncertalbumot is, ami megörökíti az előző turné legjobb pillanatait. Itt, mivel egyedül volt, a From the Lowlands turnéján, a cím adta magát. Az meg, hogy a CD-borító egy társasjáték is egyben, külön becsülendő. Mivel eleve ritkán diktál gyors tempót Tom, itt is az akusztikus gitáré (és néha a zongoráé) a főszerep. Az ének szuggesztív, a közönség csendes, amikor kell, és énekel, segít, amikor úgy alakul, a konferanszok pedig olyanok, hogy akár egy stand-up comedyben is megállnák a helyüket. Érződik, szinte hallatszik az intimitás, mert pár száz főt befogadó helyeken volt csak az előadó. Nem tudom, ezt hogy keverték így ki. Egy biztos, aki bírja a jó szövegű énekes-dalszerzőket, annak nem kell jobb lemezt keresnie ennél.

Ha csak egy számra van időd: How's Your Whistling? + Strangest Land