Lepa

Visszatér a Sexepil is hozzánk: korábban egy ennél újabb akusztikus albummal szerepeltek nálunk, és ha ironikus akarnék lenni, azt írnám, most pont ugyanazt kapjuk, csak nem akusztikusan. De tényleg erről van szó: az „eredeti” verziókban minden erénye kijön a zenekarnak (profizmus, jól megírt számok, magával ragadó hangulat), és a korszak is pont ugyanaz (három év különbséggel). Egy-két szám (Rat King; Dormant) meg is található ott is meg itt is, és mindkét verziójuk megérdemelten került a listára. Az egyik legjobb dal viszont a lassú kezdésből kicsit punkos tempóba váltó It’s Fun, ami ott nem szerepelt. Kitűnően illusztrálja a banda minden erősségét.

Ha csak egy számra van időd: It's Fun

Dönci

A Sexepil is világhírre érdemes zenekar, csak az a kár, hogy hazánkban sem kultiválják sokan. Pedig itt van 2014-ből egy teljesen koherens és minőségi modern rocklemez (ami egyben modernrock-lemez is), ami úgy megszólal, hogy kicsapja a biztosítékot, mégsem játszották sehol. Értékein azonban ez mit sem csökkent, sőt, korteskedünk mellette, ha tehetjük. A Rat King, a Dormant vagy a Go Away például tökéletes slágerek (lehetnének, ha beállnának a 3 perces, rádióbarát hosszúságúak közé, amiből egyébként egy van a korongon, az énekdallamával indiai motívumokat megmutató Clinger). Bennük van minden, ami kell. Húzós riff, erős szöveg és/vagy táncolható ritmusok. De ez igaz a teljes lemezre is. Egységesen kegyetlen vagy dühös frusztráció jellemzi a számokat, akkor is, ha némelyik dallamvezetése slágeresebb. Szóval feszültséglevezetéshez tökéletes választás a teljes album.

Ha csak egy számra van időd: Dormant