Lepa

Szerény véleményem szerint az egyik legjobb Dylan-albummal állunk szemben, főleg a koraiakat leszámítva. Megvan bakeliten, és az egyik kedvencem. Az egyetlen oka annak, hogy nem szólt nagyot, az az, hogy már a nyolcvanas évek végén jött ki, ráadásul már a 26. sorlemeze, addigra már teljesen más zenék voltak divatban. Pedig nagyon szép dallamú és költői szövegű dalok követik egymást: a kezdő Political World a címéhez hűen a dylani társadalomkritikát, a What Good Am I? pedig a tőle megszokott filozofálást helyezi a központba, de van itt zseniális szám például a gőgről is (The Disease of Conceit). Zeneileg nagyon hátradőlős és relaxálós, de gyönyörű a legtöbb nóta: szerintem kevés jobb dolog lehet, mint hintaszékben pihenve nézni télen a kandallót, és közben ezt a lemezt hallgatni (bár sajnos még nem próbáltam kandalló és hintaszék híján). A Man in the Long Black Coat tücsökciripelése olyan varázslatos hangulatot kelt, hogy csak na – de a legszebb dal talán mégis a Ring Them Bells.

Ha csak egy számra van időd: Ring Them Bells

Dönci

Dylanhez szinte szokatlanul nagy sebességgel indul a korong. A Political Worldben gyakorlatilag a dobokra épül minden, úgy érzi az ember, hogy az összes dallamot a ritmusnak vetették alá, ami egyébként egy tök jó ötlet. Utána persze jönnek a költői és szép darabok, pl. a What Good Am I? az egyik legszebb Dylan-dal, amit hallottam valaha. Szóval a választottam a Political World lesz, de 38 percet mindenki szánjon arra, hogy végighallgatja ezt a korongot, mert csodálatosan gyönyörű.

Ha csak egy számra van időd: Political World