Dönci

Nem csak a lemezcím volt számomra meglepő annak idején, aminek a jelentését sokáig nyomoztam (azt jelenti egyébként, hogy hatásvadász, hangzatos, kérkedő stb.), de arra is mindig rácsodálkozom, hogy a különböző dalok elején/végén lévő instrumentális cuccok a CD-n úgy vannak megszerkesztve, hogy nem a track részei, hanem a tracket közti szünetet töltik ki. A nyitány pedig mindjárt egy ars poetica is fület gyönyörködtető kiállásokkal. Skin még mindig tud érzelmes és kegyetlen is lenni, akár egy dalon belül is, a zene pedig tempójában és stílusában is változatos. A punktól a trip hopig minden megtalálható, mégis egységes köntösbe öltöztetve. A legnagyobb slágerek a Brazen, a Hedonism és a Twisted voltak, viszont a többi szám sem csak töltelék. Nagyon nehéz mellényúlni, akármit válasszon az ember. Ezért is inkább végig kell hallgatni a teljes lemez, és akkor nem lesz ezzel se baj. :) Mindenesetre ma egy finomabb, vicces (ironikus) dalt választok.

Ha csak egy számra van időd: Glorious Pop Song

Lepa

Maradunk a kilencvenes éveknél, sőt, csak egy évvel lépünk vissza az időben: viszont átnyergelünk a női énekessel rendelkező rockzenekarok (egyébként akkoriban igen szűk) táborához. Ezen a második albumon megvan minden, ami jellemző a Skunk Anansie-re: vadulás és érzelmek, kiemelkedő énekteljesítmény és sokatmondó szövegek. Elég változatos cucc, és pont jó arányban vannak a bulizós koncertslágerek a mélázósabb nótákkal. Nekem így újrahallgatva a vonósokkal megtámogatott, egyszerre vad és balladisztikus Brazen (Weep) tetszik legjobban, bár persze a többivel sincs semmi baj.

Ha csak egy számra van időd: Brazen (Weep)