Lepa

Elmondtuk már többször, hogy egy jó élő album olyan, mint egy igazi best of (kivéve persze, ha „albumvégigjátszós” koncertfelvételről beszélünk). A KÉAB esetében minden adott volt ahhoz, hogy ez az album tökéletes válogatásként vonuljon be a magyar rocktörténelembe: jó hosszú a játékidő, a zenekar pályafutásának végén készült a felvétel, sztárstátuszú vendégzenészek és régi tagok is játszanak, a hangzás pedig szuper. Küldetés teljesítve: bátran meg lehet mutatni ezt a lemezt mind a magyar, mind a külföldi ismerkedőknek, és persze azok is kapnak tőle egy csomó pluszt, akik már jól ismerik a zenekart, hiszen a számok egyrészt nem 100%-ban úgy hangzanak el, mind albumverzióban, másrészt a hangzás sokszor még jobb is, mint a korai albumokon, harmadrészt a népes közönség ovációja és együtténeklése hozzáad az élményhez. Aki nem járt soha életében Kispál-koncerten, vagy járt, de visszavágyik, annak ez egy tökéletes segédeszköz a koncerthangulat átéléséhez, a végén pedig 4 soha nem hallott bónuszt is kapunk ajándékba.

Ha csak egy számra van időd: Kicsit hadd!

Dönci

A Kispál és a Borz legendás zenekar (Magyarországon), ezt kár is lenne vitatni. Ez a kiadványuk a búcsúkoncert szinte teljes anyagát megörökítette minden bajával és minden bájával együtt. Sok régi dal sokkal jobban vagy sokkal másképpen szól, mint a stúdióalbumokon, a zenekar pedig (sok vendéggel és a közönséggel együtt) nagyon elemében van. Lovasi konferanszai sokszor viccesek, másszor meghatóak. A koncertműsor kerek, egész (persze az Ül című lemez kevéssé reprezentált), mégis legalább ugyanennyi fontos dalt fel tudok sorolni az életműből. Ma egy kicsit punkosabb darabot választok, mert ritkán játszott nagy kedvencem a zenekartól, úgyhogy legyen a Jelvény nélkül című felvétel. De a Zár az égboltot mindenki hallgassa meg Kispál szólója miatt, mert abban minden benne van, amit egy búcsúkoncert csak adhat.

Ha csak egy számra van időd: Jelvény nélkül