Lepa

Nagyon közel áll a szívemhez ez a Frank Turner-album, olyannyira, hogy tavaly meg is vettem a 10 éves, jubileumi kadást átlátsztó, duplalemezes vinylen. Több oka van a kötődésemnek, de leginkább az, hogy az első szám, amit hallottam tőle, a Long Live the Queen volt, és egyből beleszerettem, vagy 10-szer lejátszottam egymás után (szöveggel üt igazán). Aztán gyorsan letöltöttem az egész albumot, és nagy kedvencemmé lett az olyan nótáknak köszönhetően is, mint a himnikus Photosynthesis, a slágeres Reasons Not to Be an Idiot, a kezdő szám vagy a libabőröztető címadó nóta. Utóbbi az egyik legnagyobb élmény volt a legutóbbi budapesti Turner-koncerten, keressetek rá YouTube-on. Na de elég az áradozásból: aki szereti az akusztikus gitáron és folkos hatásokon alapuló, mégis punkosan energikus és elgondolkodtató szövegvilágú zenéket, annak ez a tökéletes választás.

Ha csak egy számra van időd: Long Live the Queen

Dönci

Érdekes lépésekben haladunk a címekkel: Let's Talk About Feelings; Let Love in; Love, Ire & Song – vajon a holnapi lemezcímben lesz-e Ire, and vagy Song? :) Mindenesetre aki bírja a punk attitűddel rendelkező, zenekarra hangszerelt folk rockot, annak kitűnő választás az album. Az első három darab gyakorlatilag mesterhármas. Nagyszerű, történetmesélős szövegekkel, fátyolos énekhanggal, és táncolható ritmusokkal. Nincs is ennél jobb nyitányra szükség. De a többi dallal sincs probléma (hiszen sosem szokott lenni). Ismerkedéshez viszont a Phototsynthesis című dalt javaslom, mert abban összegyűlik minden, ami jellemzi a korongot: a pozitív energia, a jó szöveg, a lendületes dallam és a folkos gyökerek.

Ha csak egy számra van időd: Phototsynthesis