Lepa

Elárulok egy műhelytitkot: mától már kizárólag olyan albumok szerepelnek a listánkon, amelyeket mindketten beszavaztunk – eddig ugyanis voltak olyanok is, amelyek csak egyikünk választását tükrözik, viszont magas pontszámot kaptak. A mai Depeche Mode-albumra nézve ez különösen hízelgő, ugyanis alapjában véve nem vagyok nagy rajongójuk, de ez a lemez nekem is nagyon bejön tőlük. Már a címe is (a számcímekkel egyetemben) elárulja, hogy nem mindennapi poptémákat (szerelem, csajok) jár körül, de ha belehallgatunk, látjuk is egyből, hogy zeneileg nagyon ott van (és mindemellett a hangzás is tökéletes). Az énekteljesítmény kiemelkedő, még ha nem is bonyolult dallamokat kell kiénekelni; a számok egyszerre dallamosak, mégse sablonosak, a hangulatuk pedig egyszerre monumentális, sejtelmes és befogadható (erre legjobb példa a kelta motívumokkal megtámogatott Judas). Nekem mindenképpen ez lenne az a DM-album, amit megmutatnék valakinek, aki csak felületesen ismeri őket, de jobban elmerülne a munkásságukban.

Ha csak egy számra van időd: I Feel You

Dönci

Emlékszem, annak idején a Depeche Mode-ot valamiért nem szerettem, és amikor ez szóba került egy utazás során, akkor az egyik barátom azt mondta, hogy azért mert még nem hallottam a Walking in My Shoes című dalt. Úgyhogy gyorsan meg is mutatta. Eléggé bejött. Aztán eltelt sok év, és egy másik barátommal, aki bonanzás meg depeche-es volt, de nem szerette a Cure-t, megállapodtunk, hogy ő csinál nekem egy DM-válogatást, én meg neki egy Cure-t, és meglátjuk, mi lesz. Mindkét zenekar rajongótábora eggyel nőtt. Azóta ő is volt Cure-koncerten, én is voltam DM-en, és egyikőnk sem csalódott. Ugyanakkor ez a lemez nem csak azért jó, mert én szeretem, hanem azért is, mert elkezdett a zenekar elmozdulni a hangszerek felé, ami nagyon jót tett a hangzásvilágnak. Erre a nyitó effekt is jó példa az I Feel You-ban, ami rögtön jelzi, hogy a szintipoptól messzire jutott a zenekar. (És persze ne felejtsük el, hogy a Condemnation klipje Magyarországon forgott. Sőt, annak idején Dave Gahan azt mondta, hogy valaki csak egy DM-dalt akar ismerni, az legyen az.) Nagyon keresem a fogást ezen a lemezen, de nem találom. A Mercy in You á-ázása, a Judas kelta motívumai és Matin L. Gore éneke benne, az In Your Room refrénje, a Rush dübörgése vagy a Higher Love gyönyörű szövege mindenki számára kötelező.

Ha csak egy számra van időd: Walking in My Shoes