Lepa

A harmadik Frank Turner-album eléggé vegyes saláta. Van itt gigasláger (a The Road című, nyughatatlan utazókról és elvágyódásról szóló húzónóta), keserédes ballada (Isabel), punkos ars poetica nagyon igaz és vicces szöveggel (Try This at Home), tábortüzes-akusztikus tiszteletadás egy barátnak és a parkba kiülős délutánoknak (Dan’s Song), allegorikus tanmese (Journey of the Magi) és még sok minden más. Sok okosságot már nem tudok hozzátenni azokhoz az információkhoz, amelyeket a korábban tárgyalt Turner-lemezek kapcsán elmondtunk az előadóról: zseniális szövegíró, minden szövegét érted és magadénak érzed, ugyanakkor zeneileg is játszi könnyedséggel találja meg az egyensúlyt a folktrubadúrok hihetősége, a popdalszerzők szerethetősége és a punkok energikussága között. Nehezen tudnék olyan zeneszerető embert elképzelni, akit hidegen hagy a munkássága, ha megismeri.

Ha csak egy számra van időd: The Road

Dönci

Sokszor kifejtettük már, miért szerethető Frank Turner. Ezen a lemezén is bebizonyítja, hogy az idő annyiban fogott rajta az elmúlt 10 évben, hogy nyitott a stadionok felé, de legbelül ugyanaz a pozitív személyiség, aki régen is volt. Elég meghallgatni a fanyar humorú Try This at Home lendületes 2 percesét, és egyből elköteleződünk mellette. És onnantól kezdve csorog tovább az album. A szövegek továbbra is jók, a dallamok a fülbe másznak, és nincs olyan szám, amit jó szívvel lehagyna az ember. Olyan dal lesz a választottam, aminek semmi köze nincs a slágerekhez, mégis tökéletes képet ad az album hangulatáról.

Ha csak egy számra van időd: Richard Divine