Dönci

Az olvasóink lassan Lagwagon-szakértővé válnak (reméljük, nem akaratuk ellenére). És szerintem ennek a lemeznek a nyitánya, az Alien 8 be is bizonyítja, hogy megéri rászánni az időt. Ennyire dallamos és okos szövegű dalt kevesen tudnak csak írni. És persze nem áll meg itt a történet: a Making Friends és az Unfurnished lendületét (egészen jó ütemben) töri meg egy kicsit a One Thing to Live intrója. Ahogy egyébként korábban a Hang esetében leírtuk, itt is inkább a metal javára dőlnek el a dolgok. Viszont mindig van meglepetés is, pl. a Today skás beütése vagy a Choke váltásai. A cím jelentése amúgy örök rejtély marad. (Szerintem a Platinumra játszik rá, de ha valaki mást is tud, ne féljen megosztani.)* Egy zenekarra nem annyira jellemző dalt választok ma, ami mégis tökéletesen illeszkedik az életműbe.

Ha csak egy számra van időd: Today

*Jól sejtetted, a dupla platinalemezt parodizálja az albumcím, mert ez meg "dupla plédlemez" (a zenekar által várt eladások alapján) - Lepa.

Lepa

A Lagwagon negyedik albumán az egyik legtorzabb, legmetalosabb gitárhangzást hallhatjuk. Ennek az az oka, hogy nem sokkal a stúdiózás előtt lépett ki az előző gitáros, az új arc meg nagyon meg akarta magát mutatni a lemezen. Kicsit túl is tolták, viszont ennek ellenére továbbra is többnyire skatepunk a stílus, csak agyontorzított gitárokkal. A lemez rögtön a két legnagyobb slágerével, a sallangmentes Alien 8-tel (szóvicc!) és a csodás dobtémákra épülő Making Friends-zel kezdődik, amely utóbbi egy régi popsláger refrénjének újrahasznosításával zárul. De ezzel még nem ér véget az imádnivaló nóták sora: a Confession is tökéletes, továbbá számomra a lemez közepén a Smile – Twenty-Seven – Choke hármas üt igazán, azon belül is az utóbbi a királyos ének+basszus intrójával, súlyos (szakítós) szövegével és harapós gitárriffjeivel. (Emlékszem, mentünk hazafelé az A38-as koncertjükről, és beszéltük, hogy „A Choke volt a legjobb szám az egész koncerten”, aztán azon röhögtünk, hogy biztos valami táncdalzenekar közönségének néztek a szembejövő járókelők („A csók volt a legjobb szám”). Amúgy szerintem az a zenekar történetének egyik legütősebb száma, és nem is annyira punk, szóval aki unja már a pankolást, az is azt hallgassa meg próbaképpen. Mindenki másnak kötelező album.

Ha csak egy számra van időd: Choke