Dönci

Amikor megvettem ezt a Placebo-lemezt, volt egy nyereményjáték, amiben SMS-ben kellett szavazni a kedvenc számodra egy EMI-ajándékcsomagért. Meg is lepődtem, amikor kisorsoltak, és elküldték az aktuális Nick Cave-, Blur- és Goldfrapp-albumot. A Protect Me from What I Wantra szavaztam amúgy. Az a mai napig közel áll a szívemhez. Viszont nem nagyon lehet mellé lőni itt sem (oké, a Something Rotten néhol hallgatót próbáló, de megvan a hangulata). Ha a videoklipeket nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy a Special Needs klipjénél a mai napig nem csinált jobbat a zenekar (bár a dalt már kicsit unom, bevallom). Viszont az I'll Be Yours atmoszférikus hangzása, a Bulletproof Cupid metalos lendülete, az English Summer Rain elektronikus lüktetése és a The Bitter End riffjei miatt is érdemes végighallgatni ezt a korongot. Bár számomra sokkoló élmény volt, hogy 3 lemez hagyományát megszakítva nem volt bónusz track az utolsó dalt követően. :D

Ha csak egy számra van időd: I'll Be Yours

Lepa

Én ezzel az albummal ismertem meg a Placebót (helyesebben ez volt az első olyan album, amit teljes egészében hallottam tőlük), és rögtön rájöttem, hogy ez egy igencsak figyelemre méltó zenekar. A lemez turnéján pont láttam is őket, igaz, fesztiválkoncerten, de elég hosszú és kidolgozott setlistet raktak össze, szóval tökéletes volt a koncertélmény is. Sok kedvenc nótám van a lemezen, ilyen például a Protect Me From What I Want, az I’ll Be Yours vagy akár az instrumentális intró és az English Summer Rain parádés kettőse. De mégis a The Bitter End a zenekar egyik legnagyobb slágere, így ha valaki nem ismerné (erre maximum az lehet valamiféle mentség, ha kedves olvasónk az ezredforduló után született), sürgősen pótolja, majd haladjon végig a többi dalon is, ha tetszik, amit hall. A melankolikus brit alternatív zene egyik sarokköve a Placebo, nem érdemes csak szemezgetés szintjén maradni.

Ha csak egy számra van időd: The Bitter End