Dönci

Nick Cave ennél a lemeznél kezdett el igazán halk dalokra váltani, ahol a szövegek szavalása jóval nagyobb szerepet kapott, mint a korábbi korongokon (l.: We No Who U R; Wide Lovely Eyes; We Reel Cool; Push the Sky Away). De megmaradtak a legjobb korábbi slágerekre emlékeztető darabok is (Jubilee Street; Mermaids; Higgs Boson Blues), amikkel azért jól egyensúlyoz ez az alapvetően lassú és meditatív korong. Aki sosem hallott egy dalt sem Nick Cave-től, az szerintem kezdjen a Jubilee Streettel.

Ha csak egy számra van időd: Jubilee Street

Lepa

Nick Cave kései (bár ki tudja, hol van még a vég) munkásságának egyik gyöngyszeme ez az album. Nem mintha világot váltana, csak éppen tökéletesen hoz mindent, amiben ő jó: elmélázás, szomorkodás, költőiség, ütős szövegek. A nyitó We Know Who U R, a középtájon a lemezt csúcsra járató Jubilee Street és Mermaids, a majd’ nyolcperces, mégse unalmas Higgs Boson Blues és a záró-címadó gyönyörűség mind-mind olyan nóta, amit érdemes ismernie bárkinek. És akkor még nem is beszéltem Water’s Edge földöntúli, sodró, egyszerre sötét és balladisztikus hangulatáról. A „darkos” hangulat kedvelőinek ezt, a lágyszívűeknek az albumzáró dalt javaslom megismerésre, ha netán abban a szörnyű helyzetben lennének, hogy nincs idejük az egészre.

Ha csak egy számra van időd: Water’s Edge