Lepa

’94-95 nagy korszak volt, sorra jöttek ki a vad, tökös rocklemezek, amik ráadásul még az MTV-be is be tudtak kerülni, mert a Nirvana előkészítette nekik a terepet pár évvel korábban. Ebbe a trendbe illeszkedik a Skunk Anansie is, amelynek énekesnőjét már sokszor dicsértük itt a listán, de meg is érdemli. Az első két szám rögtön bizonyítja, hogy nem egy egyslágeres csodáról van szó, a Little Baby Swastikkka és a Charity pedig végképp eloszlatja kétségeinket – illetve inkább abban kezdünk el kételkedni, hogy tényleg debütáló albumról van-e szó, annyira erős. A harapós riffek és a kemény női énekesnők kedvelőinek ez bizonyosan nagy kedvence, de stílustól függetlenül is ott a helye a 90-es évek közepének legjobb termései között.

Ha csak egy számra van időd: Intellectualise My Blackness

Dönci

A Skunk Anansie-ről több ízben írtunk már. Most az első lemezüket vesszük górcső alá, ami gyakorlatilag (az elhalkulás ellenére is) mesternégyessel kezd. Áramlik az energia, fröcsög a hanyag profizmus a dühödt sorokból. Érződik, hogy a Rage Against the Machine hatással volt a zenekarra. Erős basszusok, kemény gitárok és robbanó dobok jellemzik a számokat. Itt még sokkal kevesebb van a lágyabb dallamokból. Ami előremutat ebbe az irányba az a Weak, a Charity és a 100 Ways to Be a Good Girl. De a legnagyobb kedvencem talán az őrült váltásokkal dolgozó Little Baby Swastikkka, úgyhogy az lesz a választottam (főleg mert kiderül belőle, hogy az angol nyelv ott is rímel, ahol nem, ha a poisont úgy ejtik, hogy pojzán, akkor rímel arra, hogy done).

Ha csak egy számra van időd: Little Baby Swastikkka