Lepa

Maradunk a magyaroknál, és egyik kedvenc hazai zenekarom, a Kaukázus szerintem eddigi legjobb albuma kerül górcső alá. Bár a nyitó Bazmeg elég népszerű, én sosem értettem, miért pont az lett a nyitószám – nem bűnrossz, de akusztikus prüntyögés lévén én inkább a legvégére raktam volna. Viszont utána a Bostoni galamb a maga westernes-fütyülős hangulatával egyszerűen zseniális, csakúgy, mint a szalaiévás szinten slágeres Ciprus. További nagy kedvencem még a Nők és fák (valamint annak variációja, a Fák és nők – ezek arról a Kardos-Horváth Janónál visszatérő témáról szólnak, hogy minek kéne fennmaradni a világvége után); a könnyfakasztó szakítós-válós nóta, az Elvállalat; az elesett katonák megható siratója, a Katonadal. Mégis a Manu Chaó-s hangulatú Papírsárkány az, ami számomra valami miatt übereli az összes többi dalt, és benne van a top 3 Kaukázus-számomban – pedig a mondanivalója sokkal kevésbé egyértelmű. 2014 legnagyobb dobása volt ez a lemez a magyar szintéren.

Ha csak egy számra van időd: Papírsárkány

Dönci

Senki ne ijedjen meg az első számtól. Az nem valami erős, de utána gyakorlatilag hibátlan a lemez. A westernhangulatú Bostoni galamb szövege fergeteges, utána pedig ezt tetézi a Ciprus. Kardos-Horváth legjobb dalait gyűjti össze ez a korong (szerintem ide számítva az azóta megjelent Kpop című albumot is). Valahol ez is a magyar valóságról szól minden egyes hangjában, ahogy a tegnapi lemez is, csak más aspektusokból tart görbe tükröt a világ felé. A korong végén pedig a népzenei motívumokat felsorakoztató Katonadal pedig egyszerűen gyönyörű. Aki nyitott a gitáralapú magyar muzsikára, ne hagyja ki a korongot.

Ha csak egy számra van időd: Bostoni galamb