Dönci
Na 1995-ben mindenki Tankcsapdát hallgatott Magyarországon. Akkorát ütött ez a lemez (a maga egy darab egészen feledhető képminőségű videoklipjével), hogy örökre beírta a zenekar nevét a magyar pop-rock történelemkönyvébe. Az sem zavart senkit, hogy az Egyszerű dal a Nirvana Polly akkordmenteét használja, hiszen egyértelmű utalás szerepel Kurt Cobainre a szövegben (és a lemezborítón is szerepel, hogy in memorian K.C.). Töltetékszám nincs, csak súlyos szövegek, kegyetlen jó szólók, frankó riffek és olyan energia, amit azóta is láthatunk a színpadon. Furcsa belegondolni, hogy 24 éves ez az album, pedig annyira mainak hat még mindig (főleg a feljavított változata, amit néhány éve újranyomtak). Ha valaki csak kacérkodna a zenekarral, akkor bátran tegye fel ezt az albumot, és hallgassa végig, mert nem érheti csalódás: van itt minden a véres balladától (Lopott könyvek) a gyomorforgató társadalom- és önkritikán (Magzat a méhben; A civilizáció vége) keresztül a transzcendenssel való kacérkodáson át (A négy) egészen a punkhimuszig (Így lettél) vagy a táncolható rock 'n' rollig (A rock 'n' roll rugója) minden. (Ja, és ne menjünk el a Szenvedj! „róla / Corolla” rímpárosa mellett, ami csak Lukács hangsúlyozásával ad ki tiszta rímet.) Ma épp A négy fogott meg leginkább, így azt javaslom az egyszeri fogyasztóknak.
Ha csak egy számra van időd: A négy
Lepa
Biztos nem sűrűn fordul elő, hogy egy stúdióalbumról egyértelműen a 10. és a 11. szám a legnépszerűbb – de ezúttal így van, hisz az Egyszerű dal és A rock & roll rúgója az a két nóta, amit talán a Tankcsapdát csak felületesen ismerők is vágnak. Előbbi az egyszerűsége miatt igazi tiltólistás dal a gitárboltokban a Smells Like Teen Spirithez és társaihoz hasonlóan, ugyanakkor az osztálykirándulások tábortüzes repertoárjának elmaradhatatlan része évtizedek óta; utóbbi pedig az első igazán rádióbarát slágere volt a zenekarnak, köszönhetően a szaxival megbolondított szólórésznek és az átlagosnál könnyedebb szövegnek. Döncihez hasonlóan tiniként én is sokat hallgattam ezt az albumot, és akkor még a Lopott könyvek volt a nagy kedvencem. Aki a fent tárgyalt két számot már ismeri, de a teljes lemezt nem, az hallgassa meg azt; aki esetleg a slágereket se ismerné, az természetesen pótolja.
Ha csak egy számra van időd: Lopott könyvek
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.