Lepa

Az Oasist is mindketten nagyon szeretjük, erre már rájöhettek a kedves olvasók. Viszont az ő népszerűségük létjogosultságát nem is nagyon szokás megkérdőjelezni, annak ellenére, hogy nem minden albumuk egyformán pozitív megítélésű. Ez a viszonylag kései (elvileg utolsó) album szerintem nagyon is jó, ott van a helye a legjobbak között. Vannak rajta csodás szerzemények mind Noel, mind Liam előadásában, szóval a testvérpár bármelyikének kizárólagos rajongói is találnak rajta kedvencet. Ezúttal egy kicsit szomorkásabb, lassabb felvételt emelek ki tőlük, de a kezdő két számot sem érdemes kihagyni, a blues-rock kedvelői pedig a Nature of Realitynek fognak a legjobban megörülni.

Ha csak egy számra van időd: I’m Outta Time

Dönci

Az Oasis az a zenekar, aki igazából sosem okoz csalódást. Minden lemezüknek legalább a fele egészen kiváló. Az utolsó stúdióalbum pedig tele van gyöngyszemekkel. Gyakorlatilag a teljes életművük legjava köszön vissza: karmolós gitárok, vinnyogó effektek, tökös ének, fület gyönyörködtető dallamok. Annak ellenére viszonylag kevés slágert termelt ki a lemez (The Shock of the Lightning; I'm Outta Here; Falling Down), viszont aki csak ezeket ismerné, annak jó hír, hogy a többi felvétel is legalább ennyire erős. Mivel a legnagyobb kedvencem a hipnotikus záró darab, ezért azt javaslom az egyszámosoknak.

Ha csak egy számra van időd: Soldier On