Dönci

Sok mindent el lehet mondani erről a korongról, csak azt nem, hogy nem meghatározó. A 2000-es évek alternatív zenei világát alapjaiban újrateremtő albumról beszélünk, aminek természetesen megvoltak korábban a gyökerei (akár a '60-as évek beatjét, akár mondjuk a hazai Kispált említjük), és az elmúlt 19 év alatt nem veszített semmit az értékéből. Ez többek között Bérczesi szövegírói zsenialitásának köszönhető. Minden sort érdemes jól megvizsgálni, mert nagyon sokszor nem csak egy dolgot jelent (pl. a Sosem voltunk senkik egyszerre negatív és pozitív is, hiszen vagy mindig voltunk valakik, vagy mindig senkik voltunk; vagy micsoda költői kép az a ?-ben, hogy „mélységesen felületes”). Emlékszem, amikor a Dob+basszus klipjét láttam, akkor teljesen magával ragadott, és felvéstem magamnak, hogy „hiperkarma”. Aztán kb. egy évvel később láttam a Lidocain klipjét is. A szöveg felét nem értettem a hadarástól, de éreztem, hogy elképesztő. Az meg teljesen meglepett, hogy megintcsak ez a zenekar osztja az észt. Aztán 2001-ben nagyvárosba kerültem, ahol volt Media Markt, és megláttam (az ösztöndíjamhoz képes) horror áron (2800 forintért – vicces, hogy ennyiből ma is futja CD-re), de úgy éreztem, meg kell vennem. Életem egyik legjobb beruházása volt. Nem mellesleg egy a legmagasabbra rangsorolt magyar stúdióalbum a listánkon (a klasszikus értelmeben véve, de erről majd később). Szóval ha vannak még olyanok, akik csak a kiemelt dalokat hallgatják, azok is tegyék fel maguknak az elejétől, légyszi. :)

Ha csak egy számra van időd: ?

Lepa

Az első hiperkarma nem biztos, hogy a legjobb hiperkarma, de az biztos, hogy az első hiperkarma a legfontosabb hiperkarma. És most szóismétlésért (meg éssel kezdett mondatért) 1-est kapok nyelvtanból, mert egy mondaton belül négyszer írtam le, hogy hiperkarma. Mindegy, a lényeg, hogy ez egy nagyon fontos album, mert 2000-ben megjelent a magyar zenei színtéren egy új íz: egy szövegileg nemcsak igényes, hanem utánozhatatlan, korszakalkotó banda, amely a tetejébe még zeneileg is befogadható anélkül, hogy nyálas vagy jellegtelen lenne. Emlékszem, amikor először elmerültem a munkásságukban (jó pár évvel e lemez megjelenése után), a Felejtő c. szám rántott be annyira, hogy muszáj volt vagy tízszer meghallgatnom naponta. Azon kívül még a Dob+basszus c. számot (a Petőfi TV azonos című műsorának zenéje is lett), a Lidocaint, a ?-et és a Mindenki függöt illik ismerni. De az igényes és ötletes magyar szövegek kedvelőinek az egész album kötelező hallgatmány.

Ha csak egy számra van időd: Felejtő