Dönci

Emlékszem, hogy egy osztrák Media Marktban járkáltam, amikor a hangszórókból valami teljesen elvont, úszós, széteffektezett énekkel szólt egy elég derpresszív darab, aminek az első 2 sora a The Cure A Night Like This című felvételéből merít, a refrénje pedig elég pozitív volt, mert azt hajtogatták benne, hogy minden rendben lesz. Odaléptem az egyik eladóhoz (akinek a névtábláján a neve helyett a The Cure felirat szerepelt), és megkérdeztem, kik ezek. Odavezetett a kék lemezborító elé, és azt mondta: The Killers. Aztán mire végigjártam a CD-ket, le is pörgött a teljes lemez, úghogy nem sokat teketóriáztam, meg is vettem. Nem kellett csalódnom: ekkora new wave-ből táplálkozó indie muzsika 2004-ben nagyon ritka volt. Most is nehezen akad kihívóra a korong. Az meg külön vicces, hogy 1. a nevüket a New Order Crystal c. videójából merítették; 2. a Mr. Brightside nem szégyelli a szólóba az Örömóda átiratát betenni. Az első 5 dal egyébként a mai napig a repertoár részét képezi a zenekarnál. Hiába, ezek a Las Vegas-i arcok nem véletlenül lettek világsztárok: pofátlanul fülbemászó mindegyik szám, a szövegek pedig kellő iróniával bírnak. Bár egyáltalán nem jellemzi a lemezt, muszáj lesz az Everything Will Be Alrightot választanom, mert az volt az a dal, ami elindított a rajongás útján.

Ha csak egy számra van időd: Everything Will Be Alright

Lepa

Kicsit úgy vagyok, mint Dönci a tegnapi albummal: régen hallgattam már (pedig a Killerst amúgy elég sűrűn előveszem), és kicsit féltem, hogy tetszeni fog-e még annyira, mint régen. Nagy örömömre végigdoboltam a lábammal az egészet, és rájöttem, hogy gyakorlatilag elejétől a végéig hibátlan. Talán az Andy, You’re a Star és az Everything Will Be Alright kivételével csak világslágerek sorakoznak itt. A legismertebb nóták persze a 650 milliós Spotify-hallgatottságú Mr. Brightside, ami kirobban az energiától a középtempó ellenére, valamint a Somebody Told Me, ami pedig az egyik legtáncolhatóbb dal a lemezen. De ennél sokkal több gyöngyszemet rejt: az All These Things That I’ve Done és az egyes CD-verziókon csak bónuszként szereplő Glamorous Indie Rock And Roll is akkora slágerek, hogy szétrobban tőlük a rádió. Az utóbb említett szám címe le is írja a zenekart: ez, kérem szépen, bűbájos (ragyogó?) indie rakendroll.

Ha csak egy számra van időd: Somebody Told Me