Lepa

Az első, címtelen System of a Down-albumot nem túlzás korszakalkotónak nevezni: ezzel a lemezzel robbanászerű változást hoztak a metalba. Annyi kreativitást és újdonságot sikerült belezsúfolniuk a műfajba, hogy azóta is az egyik koronázatlan királyai maradtak. Ez persze a későbbi albumaik hasonlóan kreatív és magas színvonalú mivoltának is köszönhető, de ha neadjisten feloszlottak volna ez után az első album után, akkor is örökre beírták volna magukat a rocktörténelembe. A hihetetlenül változatos énekhang, ami az éneklés mellett a hörgés, vonyítás, visítás, ordítás és nyivákolás minden verzióját bemutatja, a folyamatosan változó tempók és ritmusok, a kiemelkedő gitárteljesítmény és az ütős riffek mind-mind teljesen egyedivé teszi az összképet – az örmény gyökerekből megörökölt dallamvilágról nem is beszélve. Alapvető album, nincs mese. A kemény zenék nem szeretői kapnak egyedül felmentést.

Ha csak egy számra van időd: Sugar

Dönci

A zenekar, aki gyakorlatilag a nu-metalnak csúfolt ágazat teremtői közt is ott van. De hát már eleve mi az a gitáreffekt a nyitányban? Ráadásul itt egy énekes, aki a világ összes hangszínén tud énekelni és hörögni (egy dalon belül is), a zenekar meg úgy váltja a tempót és a ritmust, mintha muszáj lenne minden dalból rockoperát csinálni. Egészen elképesztő teljesítmény mind a mai napig. Bármelyik dalt választják az egyszámosok, nem nyúlnak mellé. Én a Peephole-t javaslom a mai napra.

Ha csak egy számra van időd: Peephole