Lepa

Nem meglepő talán, hogy annyi Nick Cave-album után végre ez az igazán kiemelkedő műve is felbukkan nálunk. Talán itt a legegységesebb a színvonal, egyszerűen nem lehet belekötni egyik dalba sem. Az alaphangulat végig elég szomorú, a szövegek erre még rá is tesznek egy lapáttal. Tele van igazi klasszikusokkal, a nyitó As I Set Sadly by Her Side, a címadó és a Hallelujah triója bivalyerős kezdés, de a God Is in the House vagy a Fifteen Feet of Pure White Snow is megüti vagy meghaladja a szintjüket. A Sweetheart Come lassú, búskomor, monoton, kicsit folkos élű balladája vagy a The Sorrowful Wife végül zúzásba átcsapó, gyönyörű zongorás prüntyögése pedig gyönyörűen illusztrálja, hogy mennyire sok minden jól áll a bandának. Mondanom sem kell, ez se bulialapozó album, de kötelező mindenki gyűjteményében.

Ha csak egy számra van időd: God Is in the House

Dönci

2001-ben Nick Cave kicsit a The Boatman's Call lemez lassabb dalait helyezte előtérbe, viszont jobban elrugaszkodott a zongorától, és már több nagy ívű, teljes zenekart igénylő szerzeményt is felvett (Hallelujah; Oh My Lord; As I Sat Sadly by Her Side; Fifteen Feet of Pure White Snow). Mindegyik dal olyan egyébként, mintha egy film egy jelenetét írná le. Sokszor baljós hangulatú képek vegyülnek ijesztő és nyomasztó dallamvezetéssel, amitől feláll a szőr az ember hátán, mégsem ereszti el ez a hangulat. Persze vannak simán csak szép dalok is (a címadó vagy a Love Letter). Annyira remek dalok vannak itt, hogy az sem érdekel senkit, hogy hányszor intonálja alul őket Nick bácsi, vagy hogy kb. mindegyik ugyanabban a hangnemben íródott. Nehéz helyzetben vagyok a választással, mert minden dal közel áll a szívemhez valamiért.

Ha csak egy számra van időd: Oh My Lord