Lepa

A listánkon többször is előforduló előadók közül talán a Deftones zenéje az egyik legdepresszívebb – ennek ellenére (vagy pont ezért) abszolút klasszikus, mindenki által ismerendő zenekarról van szó. Zúzni azt nagyon tudnak, ezt meg kell hagyni: nagyon kidolgozottak és harapósak a gitárriffek, királyos a ritmusszekció, és iszonyat sokoldalú az énekes hangja. Ismerkedőknek egy hosszabb és helyenként azért lágyabb, lassú számot ajánlanék, mert ebben fel van vonultatva minden, amit tud a zenekar. Aki viszont bírja a kemény, kicsit lehúzó hangulatú albumokat, az – mondanom sem kell – játssza végig, nem fog csalódni egyik dalban sem, végig nagyon igényes a színvonal.

Ha csak egy számra van időd: Passenger

Dönci

Ez a korong sem méltatlanul világhírű. Több verziója létezik, az európain pl. a klipes Mini Maggit nincs is rajta. De ettől függetlenül mindegyik verzió zseniálisan fantasztikus. :) Ha valaki egy lemezt akar ismerni a Deftones munkásságából, ez legyen az. Mindig nehéz írni valamiről, ami hibátlan, mert nem lehet mit kritizálni, a tömjénezés meg sokszor falsnak hat. Viszont tényleg tökéletesen adagolt elektronika találkozik a súlyos basszusokkal és a remek érzékű dobolással, nem beszélve a fogós riffekről vagy Chino affektálós énekéről/nyögéseiről. Fun fact: állítólag Chino nagy példaképe Tori Amos (énektechnikailag). Amiket mindenképp érdemes azoknak is hallani, akik nem barátai a keményebb muzsikáknak: Passenger (duett Maynarddel a Toolból – aki szintén Tori Amos nagy pajtása); Feiticeira; Digital Bath; Teenager; Change; Knife Prty (nem elírás, így van a  borítón); Korea. (Csak sikerült a lemez felét felsorolnom.)

Ha csak egy számra van időd: Knife Prty