Lepa
Mivel a nagy sikerű, „befutós” Dookie után az Insomniac zeneileg nem sokat újított, felmerült a kérdés, hogy csak egy nagy dobása volt-e a Green Daynek, vagy ki tudják-e majd szélesíteni a spektrumot. Szerencsére utóbbi igazolódott be, és ez a ’97-es album mutatta az első jeleit a kísérletezésnek, bár azért 97%-ban megmaradt a zenekar a komfortzónáján belül. A hagyományok (értsd: háromakkordos, vidám dallamú, pörgős pop-punk slágerek) továbbápolására kitűnő példa a kezdő Nice Guys Finish Last, a The Grouch vagy a Jinx. Ugyanakkor kicsit letekerték a torzítót Billie Joe-ék (például a lassabb, rádióbarátabb Redundant c. számban, aminek a klipje is kitűnő), furcsa dallammenetekkel próbálkoztak (Hitchin’ a Ride; Haushinka), elkalandoztak a surf-rock világába (Last Ride In) és a fúvósokkal kiegészített cirkuszzenébe (King for a Day), na meg egy akusztikus ballada is „felcsúszott” a lemezre: ez a jóval korábban íródott Good Riddance (Time of Your Life), amit mindenki csak a zárójeles címén ismer. Nem mellesleg a mai napig a zenekar egyik legismertebb nótája, Amerikában a ballagások, búcsúbulik elengedhetetlen kelléke. Aki a húzónótákat ismeri, az egy csendben megbúvó kedvencemet, a Worry Rockot hallgassa meg, mert az a szám az ékes bizonyítéka annak, hogy a Green Daynek sokszor az albumtöltelékei is világrengető slágerek. Aki netalántán nem ismerné a fentebb említett, ismertebb nótákat se, annak mind kötelező.
Ha csak egy számra van időd: Worry Rock
Dönci
Középiskolás koromban szerintem ezt a lemezt hallgattam a legtöbbször a Green Daytől (és azóta is az egyik legjobbnak tartom). Gyakorlatilag mesternégyessel nyit, amelyből azóta is a The Grouch a kedvencem – biztos nagyon öregnek éreztem magam fiatalon. :D Viszont a legutóbbi GD-koncertemen az egyik legnagyobbat a Hitchin' a Ride ütötte (pedig már azt hittem, hogy unom azt a számot). Egyébként rossz szám nincs a lemezen, és mindegyik kellőképpen izgalmas és dallamos ahhoz, hogy az egyszeri hallgatóknak is bejöjjön. (Fun fact: hallottam egyszer, ahogy Lepa végigjátszotta az egész lemezt egy szál gitáron egy házibuliban.)
Ha csak egy számra van időd: The Grouch
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.