Dönci A The Cure 1982-ben feketébe öltöztette az alternatív zene (és a saját) rajongóit. Ennél sötétebb és erőszakosabb lemezt azóta sem hoztak össze. A One Hundred Years arcbavágó nyitánya azóta is rendszeresen szerepel a setlisteken. Zilált, zaklatott, felkavaró –…

Lepa Lehet azon vitatkozni, hogy akkor most ez egy album-e vagy kettő – de bár két címe van a két lemeznek, mindazonáltal egyszerre és egy közös csomagolásban jelentek meg, szóval mi egy műként kezeljük. A Nick Cave-utáló olvasóink már úgyis biztos ki vannak akadva, hányszor…

Dönci 1997-ben valószínűleg ezt a lemezt hallgattam a legtöbbet a nemzetközi porondról. Csak a B oldalára azt hittem, hogy az A (mert akkor még kazettákat másoltunk), és jó sokára döbbentem rá, hogy hazugságban éltem. :D Akkor a Mota volt a kedvencem, meglátjuk, ma melyik fog meg…

Lepa A Muse egyik legjobban sikerült albuma ez a telt hangzású, kidolgozottságát tekintve már-már rockoperai magasságokban szárnyaló lemez. Nem mintha egyéb albumaikon a kidolgozottság elégtelen lenne, sőt. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire meg van írva minden egyes hangjegy, a…

Dönci Tom McRae első lemeze eléggé megalapozta a karrierjét – nem azért, mert akkora siker volt, hanem azért, mert azóta sem írt olyat, ami ne lett volna érvágós. A nyitó You Cut Her Hair egyből a mélyre ránt, amiből alig kacsintunk ki (pedig tempójában azért lesz gyorsabb…

Lepa Akit nem ragad magával az első szám sodrása, azzal valami baj van. Ékes bizonyítéka a dal annak, hogy alapjában véve nem kell nagyon zúzni ahhoz, hogy ütős legyen az összhatás: ha minden jó helyen van, jók a ritmusok, és el van találva a tempó, akkor mindenképp berántja a…

Dönci Az R.E.M. talán legerősebb lemeze ez, akárki akármit is mond. De az biztos, hogy ezután Bill Berry már nem játszott velük (így háromtagú lett a zenekar), mert szegény aneurizmát kapott, és az orvosok letiltották a nagyüzemű rokkerkedésről. Persze párszor egy-két dal…