Dönci

A Powert nagyon szeretem, az If You Have to Ask és a Breaking the Girl is király. A Funky Monks és a Suck My Kiss is derekas. Hű, az I Could Have Lied is frankó ballada. A Give It Away nem véletlenül elképesztően nagy sláger. A címadó, az Under the Bridge és a Naked in the Rain is zseniális, de a többibe sem tudok belekötni eddig. Érik a 10-es. A My Lovely Man az első gyengusz. Azt le lehetett volna felejteni. Végül 9 pontot kap.

A (9)

Lepa

Nem rossz a kezdés, de a második szám jobb, mint az első. A Breaking the Girl meg kiugróan jó. A Suck My Kiss is nagy sláger. Jó a „szólója" is. Az I Could Have Lied hangulata pedig már megelőlegezi a 2000-es évek RHCP-jét. Kábé az egyetlen bajom a lemezzel, hogy nagyon rövid a szünet a számok között. A Give it Away és az Under the Bridge meg talán a zenekar két legnagyobb slágere az évtizedből, és meg is érdemlik. Ezek után viszont egyre elunalmasodik számomra a lemez – nem feltétlenül rossz, csak túl hosszú, egy rocklemez sose lehetne egyórás. Átlagban így is simán kijön egy nyolcas.

A- (8)

Lepa

Ezt annyit hallgattuk anno, hogy némely számot jobban ismerem ebben a verzióban, mint eredetiben. Csupa jó számokat válogattak az albumra, beleértve a feldolgozásokat is. Azért érdekes, hogy három Meat Puppets-szám is rákerült, méghozzá ugyanarról az albumról. Mindemellett ez a lemez sok szempontból alap, leginkább azért, mert végérvényesen megismertette a Nirvanát azokkal is, akik nem bírták a torzított gitárokat, na meg megmutatta, hogy lehet akusztikusan is nagyot alkotni egy rockzenekarnak. Ha van olyan, hogy „gyengébb 10-es", akkor ez az. :) (Sokáig vacilláltam a 9-esen, de az utolsó két szám önmagában is teljesebbé teszi a teremtés egészét.)

A+ (10)

Dönci

Szeretem ezt a lemezt. Jól szólnak az átgyúrt dalok is. A feldolgozások is faszák. Főleg a The Man Who Sold the World. Az Oh, Me óriási kedvenc. Azt hiszem, előbb-utóbb ez is kell majd a gyűjteményembe.

A (9)

Compulsive Buyer Achievement

Dönci

Hm, Lauryn egész jó MC. Mindenesetre jobb, mint Dee Dee King. ;) Santana szépen gitározik. Meg jó az énekhang. A Doo Wop (That Thing) is tök jó. Az intermezzókat eddig nem találtam érdekesnek. A Final Hour is egész dögös. Az I Used to Live Him vége a sok énekléssel már túl van tolva szerintem. Szép hangjuk van, csak sok. A Can't Take My Eyes Off of You-ért mindenképp pluszpontot kap. Ja, az bónusz. Akkor mindenesetre egy erős hatost adok rá.

B (6)

Lepa

Jajjaj, ez árenbí lesz! Szólok, ha tetszik valami. A To Zion spanyol gitárja tetszik. Ez a szám amúgy is a legjobb eddig. Viszont mire eljutok a Superstarig, már unom a lemezt, mint az állat, pedig csak 23 perc telt el a 77-ből… Az Israel / is real rímpár elsütése pedig -1 pontot jelent (a rappelős részek amúgy is rosszabbak, mint az éneklősek, bár utóbbiakban meg túl sok a hajlítás). Dögunalom ez a zene, az egész műfajt arra találták ki, hogy legyen mit adni a rádióban, ha kimegy ebédelni a stáb. Hú, de idegesítő ez a sok éneksáv az I Used To Love Himben is! Az Everything Is Everything meg nagyon bénán hangzik, de biztos sokatmondó, csak én vagyok kritizálós kedvemben. A Can't Take My Eyes Off of You ismerős, csak más feldolgozásban. Vagy csak a címük ugyanaz? Na mindegy. Nem sokkal jobb ez az album a tegnapi Tom Pettynél.

C+ (4)

Lepa

Ez is jó korszakban született. A zenei alap nem is rossz az első számban, de az énekhang nem tetszik, kicsit bon jovis. Vagy inkább Bon Jovi a „tompettys” persze. Ettől a számok se annyira jók. Sőt, a harmadik szám már idegesít. Olyan, mint valami gyenge ős-bonjovi. A Century City közepén már bizonyos vagyok felőle, hogy ez ilyen sablonos, semmilyen rakendroll. Munkába merülve nem annyira zavaró a háttérben, de egy számot se tudnék kiemelni. Nem tudom, hogy került – főleg ilyen magasra – erre a listára. A vége felé egyre rosszabb, a country is bekavar, és a záró szám meg még nyálas is. Ez szörnyű, nagyon mást vártam.

C (3)

Terrible First Date Achievement

Dönci

A Refugee olyan, mint amilyeneket a '80-as években a Scorpionstól hallottunk. A hajmetal elődjének mondanám. Csak ez eggyel közelebb van a countryhoz. A Here Comes My Girl nem rossz, de az Even the Losers már nagyon az. A Shadow of a Doubt sem az igazi. A Century City is egész szörnyű, próbál a rock 'n' roll és a country között egyensúlyozni, de valahogy mindegyikből a rossz részeket veszi át. A Don't Do Me Like That jobb, mint a többi. De úgy döntöttem, nem leszek Tom Petty-rajnogó. :) A What Are You Doin' in My Life is jobb a többinél. A Louisiana Rain meg jó. De ez nem elég. 5 pont.

B- (5)

Virgin Listener Achivement

Dönci

A Candy Says akár Beatles-dal is lehetne. A Pale Blue Eyest ismerem. Hű, a Jesust is ismerem. De durva, hogy nem is tudtam róla. A Beginning to See the Light sem rossz. A The Murder Mystery elég őrült. Kap egy gyenge hetest.

B+ (7)

Lepa

A Candy Says királyos kezdés, nyugisláger. A 2-3. szám is jó. A Pale Blue Eyes is. Jó kis relaxzene ez, anno biztos ezt hallgatták a fiatalok füvezéshez. De anélkül is jó. Pár szám ismerős. A lemez második fele egy hajszálnyival azért gyengébb vagy egyszerűen unalmasabb, mint az első. A Murder Mystery egy kicsit néha még idegesítő is a szinkronban nyomott ének- és beszédsávokkal. Utána igazi megkönnyebbülés az After Hours. Simán kap azért egy nyolcast.

A- (8)

Pedálgyerek Achievement (Candy Says; What Goes On; Some Kinda Love; Pale Blue Eyes;After Hours)

Lepa

Ez már „megvolt” mp3-ban. Jó számok: Bone Machine, Break My Body, Something Against You… hmm, inkább a rosszakat kéne kiemelnem, mert mind jó. A Gigantic pedig már szinte sláger. Amúgy érződik, hogy sok mindenkire hatott ez a zenekar, a legnagyobbakra is (Nirvana pl.). A River Euphrates is nagy királyság. A „Hol az eszem”-nek meg régen a placebós verziója tetszett jobban, de most ez a nyers, őrültebb verzió jobban bejön. A Vamos elég bolond szám. Hát, végig jó az album, ha a No Doubt is kilencest kapott, akkor erre is azt kell adnom. :) Az egyetlen negatívum a hangzás, ami kicsit garázsos, nem elég telt.

A (9)

Pedálember Achievement

Dönci

Nem rossz muzsika ez, valahogy furcsán egyszerre zajos, néhol meg tök dallamos. A Gigantic az első, ami igazán megfog. Kap egy hatost, mert nem zavart, de magamtól nem tenném be.

B (6)

Dönci

Mondjuk az is fura, hogy több No Doubt szerepel a listán, de pl. nincs Placebo (legalább a WYIN) vagy Muse. A Hey, Baby nagy sláger volt. Igazából eddig annyira nem jön be ez a lemez. Remélem, a közepére felerősödik. Az Underneath It All is csak közepes. A Detective is. Egyik sem zavar különösebben, de nem is kapom fel rájuk a fejem. Azt hiszem, mindent elmond a lemezről, hogy szívesebben hallgatnék mást. :D Minden eredetiséget nélkülöznek ezek a dalok, ami nem lenne feltétlenül probléma, de mellette nem is elég tökösek. Hogy került ez a Disintegration elé? Szinte minden számmal lejjebb csúszik az értékelésem, pedig már az első szám után hetesről indult... A Waiting Room nyekergése például mi? Pedig az zeneileg nem lenne rossz. A címadó dal sem jó.  Jóindulatú 4-es.

C+ (4)

Lepa

Lehet, hogy máskor vagy mástól nem tetszene, de bevallom, bejön a Hella Good, és a Hey Baby is jó kis rádiósláger. Azért látszik, hogy itt már erősen megindult Gwen Stefani madonnásodása. A Making Out se rossz. Az Underneath It All pedig emlékeztet a régi ND-ra a maga hagyományos reggae-jével. Kifejezetten jó szám, talán a legjobb. Jó még: Let Me Down; Running; In My Head; Rock Steady. Talán az egész albumon csak egy szám, a Waiting Room gyengébb, a többi mind kiváló. Ráadásul ideális arányban keveredik a pop-rock az egyéb stílusokkal és újító törekvésekkel. Ezért kap egy kilencest, újra is hallgatom.

A (9)

Pedálember Achievement

Lepa

No, akkor most ugorjunk röpke 30 évet! A hip-hop nem a kedvenc műfajom, de azért Eminemnek vannak jó megmozdulásai. Szégyen, hogy pont a fehér srácból lett a fekete műfaj legnépszerűbbje, de hát ez van. Jó számok: White America; Say Goodbye Hollywood; Without Me; Hailie's Song (nem is tudtam, hogy tud énekelni – valamennyire). Dögunalmas számok is vannak: Say What You Say, Dad's Gone Crazy. Az az igazság, hogy Eminem inkább szöveg- és rímművész, nem pedig zenei. A zene alapján biztos ugyanolyan rosszat kapna, mint a többi eddigi hip-hop, de felfelé húzza a kihallatszó zsenialitás. Ha nyugdíjas leszek, rászánom az időt, hogy végigolvassam a dalszövegeit hallgatás közben.

B (6)

Dönci

Hű, a White America az egyik legnagyobb Eminem-nóta evör. Ráadásul az „I'm just playin'/jokin', you know I love you” dalvég többször is visszaköszön az életműben. :) A Business refrénje is igazi slágergyanús téma. Hű, a Cleanin' out My Closet is visszatérő téma, és ez is egy rendkívül erős darab – igazából ezek, a saját múltjából táplálkozó, agresszív dalok sikerülnek mindig a legjobban. Ú, a Say Goodbye Hollywoodot majdnem elfeledtem, pedig mekkora királyság az is. :) A Drips rendkívül gyenge a többihez képest, szerencsére a Without Me visszarántja a lemezt. A Sing for the Moment-feldolgozás is frankó. A Superman jó, de kicsit hosszú. A Hailie's Song meg azért – valljuk be – kicsit nyálas. Az emlékeimben jobb lemezként élt ez. Ma már lehagynék róla 5-6 számot. Ha 50 perces lenne, biztos 10 pontot kapna. Főleg az olyanok miatt, mint a 'Till I Collapse. Így marad az erős hetes.

B+ (7)

Compulsive Buyer Achievement

Dönci

Hű, ezt megint filmben tudnám elképzelni. Számomra a '70-es évek diszkózenéje nem sok értéket tartalmaz korszakjellemzésen kívül. Sok a dajdajozás az első szám végén. A címadó nyomtalan. A Who Am I nem rossz. Kap egy ötöst, mert magamtól nem hallgatnám.

B- (5)

Full Virgin Listener Achievement

Lepa

Megint 1972! Háttérben kellemes soulzene (vagy: a háttérben kellemes zene soul), de nem kapom fel a fejem egyik számra sem (kivéve a Time to Get Downra és a Sunshine-ra, mert ezeknél megakadt a lejátszás). Meg a Love Train aranyos a végén. Karácsonykor mehetne a háttérben. Vagy egy Die Hard-film végefőcíme előtt. Ja, az ugyanaz. :)

B- (5)

Full Virgin Listener Achievement

Lepa

Két '72-es album után most lépünk előre egy évet. A nyitó szám nagy sláger. Na meg az I Shot the Sheriff is. Vajon van-e olyan ember, aki még nem hallotta ezeket? Én mindet, van egy Marley-életmű-mp3-CD-m. Egy bajom van a lemezzel: hogy mint minden reggae-album, ez is összefolyik a végére. Relaxnak jó, de magamtól nem tudnék sűrűn hallgatni ilyet, mert megunom.

B+ (7)

Dönci

A Get Up, Stand Up hangulatos. A Burnin' and Lootin' is tetszik. A többi sem volt rossz, de Clapton Sheriffje jobban bejön valamiért. A One Foundation sem rossz. Kap egy hatost.

B (6)