Dönci A My Babe aranyos kis blues, a szájharmonika tetszik benne. A Sad Hours még jobb, azt még órákig elhallgattam volna. Utána viszont jönnek egymás után sorban az ugyanolyan stílusú, hangulatú, szerkezetű számok, amelyeket nehéz is megkülönböztetni egymástól. Viszont egyik…

Lepa Sose tudtam pontosan, hogy mikori szám a címadó, csak azt, hogy klasszikus. Nem gondoltam volna, hogy '79-es, nyolcvanas éveket mondtam volna. A Girls Got Rhythm is jó. Aztán meg a negyedik szám, a Touch Too Much. Ez még nem metal, inkább csak hard rock. Kellően vagány, tökös. Én…

Dönci A Mr. Self Destruct megalapozza a hangulatot. Hiába, Trent bácsi az indusztriális metal legnagyobb királya. A Piggy egyszerűen zseniális. Mondjuk a lemez szövegei mondanivalójukban következetlenek (Heresy – „God is dead”; Closer – „You get me closer to God”, bár ha…

Lepa Érdekes youtube-ról vinilt hallgatni… Az első szám rögtön ismerősen hangzik, biztos hallottam már. Durvák ezek a reneszánsz hatások benne. Az első három mind tetszik, főleg a Cloudy. Jó kis nyugis zene ez utána is. De szerencsére a lassú és nyugodt jellege ellenére…

Dönci Az egyik unokanővérem volt nagy Jacko-fan. Meglátom, ez milyen majd' 30 évvel később. Az oké, hogy az első, címadó szám gigasláger, de a The Way You Make Me Feel is biztos az, mert ismerem (annyit pedig nem lógtam az unokatesókkal kis droid koromban, hogy onnan legyen…

Lepa Elérkezett hát a 300. album a hallgatás során. Kicsit félek tőle, mert dupla (bár a második lemez koncertfelvétel). Amúgy jól nyit. Tipikus hippizene, csak nem annyira elvontkodós. A Sitting on Top of the World is jó. Sőt, a Passing the Time is, azaz mesterhármassal nyit. Utána…

Dönci Az első szám kellőképpen fura és monoton. Nem nevezném rossznak, de a jótól is messze van. Hű, az Uptown nyitóprüntyögését mintha egy rossz lagzis zenekartól hallanám. A köztes darabok (sem) hagytak mély nyomot. (Biztos, mert nem használtak elég mélynyomót, höhö.) A…