Lepa Na, vajon ismerni fogok-e valamit erről a régi Aerosmith-albumról? Amúgy itt még elég tökösen szólnak, félúton a Rolling Stones és az AC/DC között. Nem rossz az első 3 szám, de nem is kiemelkedő – a Rats in the Cellar talán a legjobb, szeretem a szájharmonika-betéteket. A…

Dönci Ajjaj, a címadóból ítélve hosszú lesz nekem ez a lemez is. Valahogy ez megint az a diszkó, amelyik rendkívüli mértékben messze található az általam elviselhető muzsikák halmazától. A Groovallegiance viszont életem egyik legkellemesebb koncertélményének, a Ska Cubanónak…

Lepa Jajjaj, ezt hosszúnak fogom érezni szerintem… régi R'n'B/soul, ráadásul antológia, sok számmal, lassú tempóval… mondjuk maguk a számok nem annyira hosszúak szerencsére. Az I'm So Proud aranyos, de igazából ez is ugyanolyan, mint a többi. A People Get Ready is aranyos (más…

Dönci Kíváncsi leszek, hány számot nem ismerek. Az első, a People Need Love mindjárt ilyen. Viszont fura, mert el tudnám képzelni pl. a Hair egyik betétdalaként (kivéve a végén a jódlizást). A He Is Your Brother és a Ring Ring sem ismerős, ellenben mindegyik korrekt popnóta (bár…

Lepa Ahogy látom, ez nem rendes sorlemez, hanem az első pár album összegző válogatása. Ahhoz képest nem eget rengetőek a számok, elég tradicionális rock&roll ez még. A Heart of Stone az első, ami úgy igazán bejön. A Mona hangulata is bejön. A Little Red Roostert pedig már…

Dönci A Lively Up Yourself tipikus reggae (amúgy meg tök durva, hogy mindig meg kell néznem, hogy írják pontosan e zenei stílus nevét – ebből is látszik, mennyire kevéssé figyelek oda rá). No Woman, No Cry – a világ talán leghíresebb reggae-dala (és magyarul a leginkább…

Lepa Ugyanaz az év, mint a tegnapi Willie Nelson-album. És mennyivel jobb! Az első 4 szám után még nem is volt semmi kifogásolnivaló. Az Over My Head is király. Ez egy „sima" popablum, valami elvontabbra számítottam. Egy idő után nehezebb figyelni, mert kiugró dolgok azért…