Dönci Ismét Lepa születési évében járunk, a minap már úgyis panaszkodott. :) Tetszik a lendületes nyitány, és a trehány női ének (nem tudom máshogy jellemezni). Fú, de jó a The Phone Call is: bejön a kaotikus hangzása. Az Up the Neck slágeresebb vonalat követ, és a verzék…

Lepa Sok BB-albumot ismerek elég tüzetesen, ezt valamiért kevésbé. Amúgy jók a számok, de a High Plainsben a vége felé már idegesítőek a nyögések kicsit. A Hey Ladies-t ismerem asszem, erről az albumról talán az volt a fő sláger. A 5-piece Chicken Dinner jó kis felüdülés a…

Dönci Atrocity Exhibition – már a cím is sejteti, hogy nem lesz vidám (ha a borító nem tette volna egyértelművé). A basszus egyszerű, de hatásos, a gitárok nyúzósak és kaotikusak, az ének szuggesztív és borzongatóan depresszív, a törzsi dobok pedig még facsarnak egyet az…

Lepa Ugyanaz az év, mint a Kiss Alive!-ja. Valami belső ösztön mégis azt súgja, ez mégis más zene lesz. A címadó aranyos és igényes, kellemes zene – ennek ellenére én nem szeretem az ilyet. A másodikban nő a nyálfaktor. Érdekes módon mindkét számban van Jesus-özés, vajon a…

Dönci Hangulatos dalok követik egymást, bár a meló mennyisége miatt nem nagyon tudok koncentrálni. Az biztos, hogy a Got to Choose-t már hallottam. A Firehouse is ismerős, és jó is. De a többi sem volt rossz köztük. A Parasite riffje nagyon ütős. A Százerer év dobszólója is…

Lepa Hosszú ideje az első előadó, akinek a neve se ismerős. Nem rosszul kezd az album. A második szám nyugisabb, de nem rossz az se. A Jeepster igazából majdnem korabeli tánczenének tűnik. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e. A végére már inkább nem. A Bang a Gong (Get it On) is…

Dönci Jé, az első számot ismerem, és kellőképpen aranyos is. :) Az utána lévők is jól esnek a füleimnek, viszont a Don't Mess with Cupid elején a gitár egészen borzongató, nagyon tetszik. :) Valójában a többi dalba se lehet belekötni. Hét pontot simán hoz, sőt, gyaníthatóan…