Lepa Ez az első DB-album, amit már úgy hallgatunk, hogy meghalt. A nyitás laza, szolid, fokozatosan építkezik egyszemélyes számból egyre monumentálisabb szerzeménnyé. Csodás. Jók jönnek utána is, a Moonage Daydreambe se lehet belekötni. A Starman meg híres sláger, jó is.…

Dönci Hű, ez diszkóval indít. Viszont sokkal hangszeresebb, mint az egyéb '70-es évekbeli diszkós funkyk, éppen ezért tetszik is. A So Far Away fúvósai tök jók a dal végén. A Where You Leadet ismerem. Szerintem valami sorozat főcímdala volt (vagy a feldolgozása lett főcímdal).…

Lepa A címadó rockklasszikussal indít a lemez. Én annyira nem szeretem. Nézzük, mit tartogat még. Hasonló stílusban folytatódik, nem árulnak zsákbamacskát. Nekem ez elég langyos zene. A Life in the Fast Lane-ben már van egy icipici keménység, de csak az addigiakhoz képest. A Wasted Time klasszikus…

Dönci Ismét egy két és fél órás válogatás, ami ezúttal 25 évet ölel fel 1947 és 1972 között. Szerintem megint csak azt emelem majd ki, ami valamilyen irányban extrát nyújt. Az első lemez eléggé bluesosan kezd, az első két szám között észre se vettem a váltást. Hát, a…

Lepa Közeledik a vége, sűrűsödnek a Bitliszek! :) Én ezt az albumot szeretem ugyan, de szerintem nem akkora klasszikus, helyesebben később többszörösen is túlhaladták a fiúk zeneileg, szövegileg és minden egyéb lehetséges téren. Amúgy mesterhármassal nyit az album, de vannak…

Dönci Sosem hallottam zenekarnévként ezt a szót. Az Alone Again Or viszont bejön a vonósokkal és a spanyolos ritmusokkal. Az A House Is Not a Motel zseniális popdal, a dobok nagyon királyak benne, a gitárszóló meg egészen fergeteges. Ráadásul a szövege is nagyon erős, amit…

Lepa Bárcsak lenne egy Proud Owner Achievementem! De a bakelitek vagy agyonhasználtak, vagy szuperdrágák – vagy mindkettő. Egyszer azért beszerzem. Arról lehet tudni, hogy egy album igazi klasszikus, hogy 16 évesen is annak érzed, és 30 fölött is. Ennél ez abszolút igaz, az első pillanattól kezdve…