Lepa Ezt a lemezt még akkoriban szerettem meg, amikor nagyon kevés ilyesmit hallgattam: jött a Morcheeba a 2008-as szegedi SZIN fesztiválra, úgyhogy letöltöttem az akkori legújabb albumukat, hogy képbe kerüljek. És milyen jól tettem: széthallgattam egész nyáron, nagyon megfogott a…

Dönci A szegedi Nyers zenekar Czutor Zoli kevésbé populáris és kevésbé befutott próbálkozása volt, pedig ha valaki meghallgatja ezt a lemezt, rájön, hogy nem sokban különbözik a Belmondo-slágerek hangvételétől zeneileg (meggyőződésem pl., hogy a Mikor a Bírlak…

Lepa Aki meghallgatta a Kosheen korábban tárgyalt debütáló albumát, de ezt nem ismeri, az nyugodtan adjon neki egy esélyt: ha az tetszett, ez is simán esélyes; de ha nem, akkor is előfordulhat, hogy a Kokopelli majd bejön neki, mert a két album között eltelt idő a zenén is bőven…

Dönci Listánkon (ahogy a való életben is) kevesebb koncertfelvétel szerepel, mint nem, de az ilyenek mindig új ízt adnak, és – ideális esetben – összefoglalják egy előadó adott korszakáig tartó munkásságát. Itt egy punkzenekar énekeséről van szó, aki énekes-dalszerzőnek…

Lepa Akár hiszed, kedves olvasó, akár nem, én Sub Bass Monstert a befutása előtt láttam fellépni a Szeged-rókusi McDrive nyitóbuliján, kb. 3 számot adott elő, eléggé bejött (kivéve Az alvilágnak nincs romantikája, annak már akkor is vállalhatatlanul gagyinak tartottam a…

Dönci A Weezer is egy a megkerülhetetlen zenekarok közül. Főleg azért, mert legtöbbször a britpop popos vonalát fogják meg, mégsem válnak igazán rádióbaráttá (a szó rossz értelmében). Az albumnyitó Ain't Got Nobody is pontosan ilyen az intro torzítása miatt. Itt is a fogós,…

Lepa A Kispál második albuma még igazi hőskorbeli darab: a hangzása garázsos, a számok a furcsa harmóniák (és diszharmóniák) miatt nehezen emészthetők (lásd: Huszárnóta, UFO), a szövegek elvontak – bár utóbbiban később se nagyon történt változás. Mégis, a lemez több…