Lepa Vicces látni, amikor egy album minden egyes (összesen 16) száma mellett ott van az „explicit” jelzés. Hiába, Eminem sose a PC fogalmazás nagykövete volt, a rappeléshez meg amúgy is hozzátartozik a szabadszájúság. Persze nem kell ahhoz csúnyán beszélni, hogy az ember csúnya…

Dönci McCartney is elég kevés helyet kapott önmagában a Rolling Stone listáján ahhoz képest, hogy mekkora király. :) Egy 1982-ben kiadott lemezhez képest pedig ezt az albumot, meglepő módon hagyta hidegen a new wave vagy popzene irányzata. Valahogy a kettő között úszik el. A…

Lepa A nyitó White Flaget szerintem nagyon sokan ismerik, pedig nem egy tipikus sláger: hátradőlős, kicsit szomorkás, és a tempója is visszafogott. Ettől függetlenül tényleg működik, kellemes hallgatnivaló. Persze utána se pörgős vagy zajos számok jellemzik az albumot: maradunk a…

Dönci A Ramones jelentőségét az sem tudja elvitatni, aki nem szereti a zenekart. Hiába csinálják ugyanazt midig, mégis mindig egy kicsit más az, amit hallasz. Sokat ki lehet hozni kevés akkordból. Ez a lemez pedig gyakorlatilag a gitárpop (I'm Not Afraid of Life; No Go) és a punkrock (Wart Hog;…

Lepa Frenkről akkor hallottam először, amikor egy Tom Waits-est résztvevőjeként lépett fel Szegeden, utána Dönci figyelmembe ajánlotta a saját zenéit is. Tényleg igényes zenész és tehetséges dalszerző, nem értem, miért nem híresebb – lehet, hogy a névválasztás nem volt…

  Dönci Ha tudjuk, mi az a super group, akkor általában olyasmire gondolunk, hogy egy nagyon jól működő dolognak kéne lennie az alkotóelemek összegéből kiindulva, de a darabok összege mégis sokkal nagyobb, mint az egész. Ebben az esetben viszont egy kivételes kémia alakult ki a…

Lepa Brian Fallon első szólóalbuma mellett könnyen el lehetne menni, ha az ember nem figyel oda: újítónak semmiképp se nevezhető, amit csinál, és dallamilag/számszerkezetileg a korábbi zenekarától, a Gaslight Anthemtől se esik messze. Ugyanakkor Fallon annyira zseniális dalszerző,…