Dönci Visszatérő versenyzőnk, az R.E.M. '94-ben már bőven világsztár zenekar volt, azonban az előző két lemez (Out of Time és Automatic for the People) rádióslágereit ezúttal hátrahagyták, és visszatértek a gitárokhoz, amelyek torzításával kicsit koszosabb albumot pakoltak…

  Lepa Egy klasszikus nyolcvanas zenekar viszonylag kései, legalábbis már új évezredbeli albumával folytatjuk ma, és a kezdés gyakorlatilag Oasis is lehetne: nem annyira a szintipop, mint inkább gitárpop/britpop. A középtempó ellenére a második szám, a 60 Miles an Hour igazán…

Dönci A White Stripes nem véletlenül híres: így kevesen tudnak gitározni, ahogy Jack White csinálja, és nem feltétlenül a technikai tudás miatt. Olyan ritmikai és zenei megoldások lapulnak a néhol sablonos alapok mögött, hogy az egésszé összeálló dalok teljesen unikális…

Lepa A Skunk Anansie is több lemezzel fog szerepelni nálunk; a „legalsó” a listán ez az „orgazmus utáni lazulás” című. Ehhez képest kicsit sem a chillout kategóriájába esik, hanem elég feszes, pörgős, zúzós és szövegében is odamondós számok alkotják – ahogy az…

Dönci A Muse is egy eléggé megkerülhetetlen zenekar, nem tudom, hogy a Rolling Stone magazin hogy kerülte meg mégis annak idején. Ez a lassan 10 éves lemezük egy kései termés, amin hallatszik, hogy ekkor kezdtek igazán elmozdulni a korszerűbb, elektronikusabb hangzás felé…

  Lepa Ismét egy olyan album szerepel, amely talán nem mindenkinél teljesíti a „nagylemez” kritériumait, de nálunk épp átcsúszott, és ezzel el is vitte „a legtöbb írásjel egy albumcímen belül” különdíját. A BTMI!-ról elég sokat tudnék mesélni, elég legyen annyi,…

Dönci A méltán világhírű Arcade Fire a gitározós-hangszeres indie egyik jeles képviselője. Dalaik általában hangulatosak, pörgősek, viszont nem feltétlenül egyediek olyan szempontból, hogy ujjal lehet mutogatni az elődökre. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ne lenne minőségi…