Dönci Már korábban is jeleztük, hogy Alanis több, mint egy egylemezes előadó. A második sorlemeze után kiadott Unplugged pedig újabb bizonyítéka ennek. Tökéletes áthangszerelések hallgatók sokszor, nem csupán annyi történik, hogy akusztikus hangszerekkel eljátsszák ugyanazt,…

Lepa Az egyik legnépszerűbb banda az Oasis utáni britpop/indie vonalon az Artctic Monkeys, amely rögtön az első albumával nagyot robbant 2006-ban (egyszer amúgy hallottam egy olyan definíciót, hogy a britpop igazából az a stílus britül, mint az indie amerikaiul). Ez viszont a kicsit…

  Dönci Ha már tegnap szóba került a depresszió, Marilyn Manson munkássága sem az életvidámság fellegvára. Ez a lemez pont a lista zárásakor jelent meg, és ahhoz képest elég szép helyezést ért el, hogy alig tudtuk megemészteni. :) Aki az intézményes (főleg keresztény)…

Lepa Több magyar alternatív zenekarról elmondtuk már, de a Sziámira is abszolút igaz, hogy egy elsősorban szövegcentrikus banda: mind a rímek, mind a szófordulatok és szójátékok, mind a mondanivaló arra sarkall minket, hogy erőteljesen hegyezzünk a fülünket hallgatás közben.…

  Dönci A Wilco is kicsit megfoghatatlan stílusában: olyan, mintha a '60-as évek pszichedelikus vonalának hangulatát egyesítenék a gitárpop dallamvezetésével. Ugyanakkor nem mondanám se vidámnak, se táncolhatónak a számokat, mégis mindegyik nagyon kellemes hallgatnivalót nyújt.…

  Lepa Nem teljesen értem, ez a zenekar hogy maradhatott le a Rolling Stone listájáról, de most mi elégtételt veszünk (divatos szóhasználattal élve). Ez a második albumuk, a One Step Beyond sikere után itt tovább ontották magukból a ska-slágereket, azonban amit csinálnak, az mégse tipikus ska,…

  Dönci A Portisheadet is volt szerencsém élőben látni, ráadásul pont ez után a lemez után. Ha valaki nem hallott még a zenekarról, nagyon nehéz lesz elmagyarázni, miért szerethetők, de megpróbálom. Egyrészt Beth Gibbons énekhangja simogató, mégis kísérteties, és a…